A hazai celebmezőny gyorsan reagált, és minden elérhető felületen Puskás Peti védelmére kelt, hisz mindannyiuk szájából a semmi semmizik ki évtizedek óta: hosszasan ismertették, hogy mennyire jóságos ember is ez a Peti gyerek, akinek még a szülei is meghívtak vendégségbe, mintegy nyilvánosan kifejezve, hogy a hatalmas pofával közlekedő nagyfiuk még mindig apuka és anyuka védelmére szorul.
Számomra az esetből meg az ahhoz tartozó melodrámából mindössze az derült ki a korábbiaknál is egyértelműbben, hogy a hazai hírességeket senki nem konfrontálja azzal a szereppel és kulturális minőséggel, amit a magyar nyelvű nyilvánosságban megjelenítenek. Ez a hisztéria akörül, hogy az RTL ünnepelt celebfiúcskájára mit merészelt mondani a csúnya, rossz Bakács meg a sikertelen és irigy, gyűlölettől megkeseredett Puzsér, a Napnál fényesebben világítja meg azt, hogy Magyarországon egyáltalán nem létezik semmiféle ellenkultúra a televíziócsatornák által termelt konzumhulladékkal szemben.
Én a kereskedelmi mainstreamet illető kritika létjogosultságát egyedül nyilván nem bírom megteremteni. Amit vállalni tudok, az annyi, hogy az eddigieknél alaposabban követem a hazai bulvárközeg jelentéktelennek tűnő történéseit, mert Puskás Peti önérzetes pózolásából és Majka papa agresszív fenyegetőzéséből annyi világosan kivehető, hogy kulturális termékeknek képzelik magukat, s csak nem akarják tudomásul venni, hogy nem több a funkciójuk, mint hogy a nézőik egy kicsivel igénytelenebbül és ízléstelenebbül érkezzenek meg a következő reklámblokkra, mint ahogy az előzőről távoztak.”