A neoliberális konszenzus felbomlására a mainstream a „semmi” radikális újracsomagolásával reagált.
„Álláspontom szerint arról van szó, hogy a 2008-as globális pénzügyi válságra, a hidegháború utáni neoliberális konszenzus felbomlására a mainstream a »semmi« radikális újracsomagolásával reagált. Az így létrejött és/vagy megerősödött liberális formációk egész egyszerűen hitelesebben és hatékonyabban képviselik a neoliberális gazdaságpolitika és progresszív társadalompolitika elegyét, az éppen emiatt identitásválságba került kereszténydemokrata és szociáldemokrata pártoknál.
A jelenséget a legérzékletesebben Macron 2017-es sikere mutatja meg: az újonnan létrejött En Marché mindkét klasszikus irányzat szavazótáborából »táplálkozott« és egyaránt padlóra küldte a PS-t és a gaullistákat. Ráadásul olyan pozíciót birtokolnak ma az európai liberális pártok, ahonnan kompatibilisebbek a két klasszikus rendszerpárttal, mint azok egymással, s ez a szituáció a tényleges támogatottságukhoz képest felértékeli őket. Ha azonban végignézzük a tizennégy országban a klasszikus rendszerpártokon kívüli blokkok támogatottságát, világosan látszik: szó sincsen egy liberális korszak kezdetéről! A liberális blokk mindössze két országban (Hollandia, Dánia) a klasszikus rendszerpártokon kívüli vezető erő.
Négy országban (Spanyolország, Olaszország, Portugália, Írország) a klasszikus rendszerpártokon kívüli blokkok erősorrendjében az első háromban sem találjuk a liberálisokat. Talán nem véletlen, hogy ez a négy állam -Görögország mellett- a 2008-as globális pénzügyi válság legnagyobb európai vesztese. Három országban (Belgium, Franciaország, Svédország) a populista blokk a klasszikus rendszerpártokon kívüli vezető irányzat. Legtöbb helyen, kilenc országban (Németország, Luxemburg, Ausztria, Finnország, Spanyolország, Portugália, Írország, Görögország és Olaszország) viszont a klasszikus rendszerpártokat elutasító választópolgárok legnagyobb arányban a kapitalizmus-kritikus blokkba sorolt pártok valamelyikére szavaznak. A kapitalizmus-kritikus ráadásul az egyetlen blokk, amely mind a tizennégy országban a klasszikus rendszerpártokon kívüli blokkok erősorrendjében ott található az első háromban. A klasszikus rendszerpártok visszaszorulásával tehát az európai választók elsősorban a globális kapitalizmussal – annak fogyasztói társadalmával, politikai intézményrendszerével – szembeni kritikai irányokra fogékonyak.”
Nyitókép: Földházi Árpád
Az ügyvéd szerint az Európai Unióhoz való csatlakozáskor Magyarország nem tudta felmérni, pontosan milyen szervezethez csatlakozik. Tudósításunk.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Sokkal fontosabb és súlyosabb problémákkal bajlódunk, mint pár éve, amikor a mozgalmatok elfoglalta az agonizáló baloldal helyét a céges érdekeltségek miatt.
Az orosz elnök a Nyugat politikájával és gazdasági hatásaival kapcsolatban is éles kritikát fogalmazott meg.
„Ott téved, hogy vele – és egykori harcostársaival – ellentétben én egyáltalán nem járok az ATV-be” – írta az ügyvéd.
Miért relativizálja a baloldali sajtó az antiszemitizmust? Mi a véleménye Magyar Péter azon kijelentéséről, hogy a Dunába lökné a sajtó munkatársait? Grósz Andort kérdeztük.
Szoboszlai Dominik kulcsfontosságú pozícióban mutatkozhat be a Fulham csapata ellen.
Sajtóhírek szerint egy listát is találtak náluk politikusokról és újságírókról.
