„Ez az ember elment, elmúlt közülünk. Isten mutasson neki ösvényt odaát, ezt kívánom, ha szabad egyáltalán bármit kívánnom egy ilyen helyzetben.
A halottgyalázás egyik formája, amikor másképp gondolkodók leírják itt, elmondják ott, hogy jaj, de jó, hogy elpatkolt, fene egye meg az ilyennek a fajtáját, stb. sok ilyet is olvastam az elmúlt órában. Szégyenletes, méltatlan, gusztustalan és megmagyarázhatatlan reakciója az ilyesmi egy másik ember halálának. Ne legyünk ilyenek, ne írogassuk, ne terjesszük a kórt, a rothadást, az alacsony szellemi nívót! Ha képtelen vagy szépet, jót, vagy egyáltalán valami értelmeset szólni, inkább maradj csendben!
Azonban halottgyalázás az is, amikor Homonnay barátai és követői, meg a hálózat többi tagja megpróbálja meghatározni nagyon is eleven saját helyzetét azzal, hogy megmagyarázza a holthoz fűződő viszonyát. Most komolyan: kit érdekel, hogy a sok önszerelmes kretén - utólag! - hogyan határolódik el tőle, avagy súrlódik hozzá? Mennyire szánalmas, ahogyan dekázgatják magukat, ahogyan megmásítják a pár nappal ezelőtt elmondottakat. És letagadják a sok mocskot, amit összehánytak együtt a halottal. Ahogyan megpróbálnak jól kijönni ebből az esetből, hogy utána rácuppanjanak egy másik esetre, mert ezek semmi mást nem tudnak, semmi máshoz nem értenek, minthogy az eseteket figyelik, és aztán cuppannak.”
Nyitókép: MTI Fotó, Balogh Zoltán