Napló mindenről, semmiről

„Csomagot hozott nemrég a posta, kíváncsian bontottam ki, persze, előzetesen már pontosan tudtam, mi van benne, csak azt nem sejtettem, hogyan néz ki a küldemény. A könyv, amelyet régi tanárom jóvoltából kézhez vettem, diáknapló. Bravúros módon sikerült az eredeti formáját megőrizni, a kötet fele kézzel írott szöveg, a másik ugyanez, még egyszer, jól olvashatóan.

A füzet borítóján az alábbi olvasható: Napló. Zsoldos János. A szerzőről tudni kell, hogy harmincoldalnyi rövid szövegét 1956 októberétől karácsonyig a Debreceni Református Kollégium diákjaként vetette papírra. Hogy ilyesmi egyáltalán megjelenhet Magyarországon, elsősorban Győri János tanár úr, közgyűjteményi igazgató éleslátását dicséri.

Hogy miről szól Zsoldos János, akkoriban tizenhét éves diák naplója? Magától értetődően a forradalomról és a debreceni református középiskola tanárjainak, diákjainak tevőleges hozzájárulásáról. Fontos ez a tevőleges szó: hiszen amikor én – rövid ideig – a kollégiumban tanultam 1984–85-ben, az akkori évkönyvben azt olvashattuk, 1956-ban a kollégium tanárai nem engedték meg a diákoknak, hogy részt vegyenek a városi eseményekben. Már akkor, gyermekfejjel is furcsálltam ezt, most pedig kiderült, hogy természetesen csak elkenés a kései kozmetikázás. Zsoldos János könyvéből kiderül, hogy október 23-án a a kollégium vezetése „boldogan” elengedte diákjait a városi, Déri téri tüntetésre. A református kollégium diákjai végighallgatták a beszédeket, elénekelték a Himnuszt, a Szózatot, Görbe János színésszel együtt szavalták a Nemzeti dalt, majd az esti, nagyjából kétórás összetűzésbe, fegyveres harcba is belekeveredtek (Zsoldos is futott, szerencsésen túlélte a kalandot). November 4-ig, az oroszok és a pufajkások felbukkanásáig a kollégium diákjai rádiót hallgattak, izgatottan elemezték a budapesti eseményeket. Innentől kezdve jórészt a pingpongozásról, személyes benyomásokról, a gyéren csordogáló hírekről szól az 56-os napló. Humorukat a drámai fordulat idején sem veszítették el a diákok: a kintről órákon át tartó lövöldözést morzejelekként lejegyezték, és jót derültek, amikor az egyik sortűz jelei alapján az SS szó rajzolódott ki előttük.”

Nyitókép: Mandiner-archív