Ha a bankelnöknek Budapest önkormányzati struktúrájával van alapvető problémája, jó, ha tudja: annak jóformán semmi köze nincs a város méretéhez. Ráadásul szemlátomást a magyar kormány egész másképpen látja a dolgot, mint a (független) jegybankelnök, hiszen különben nem követne a Budapest Fejlesztési Központ (BFK) útján regionális, a jelenlegi Budapest határain is messze túllépő fejlesztési célokat, amelyek egyik fontos eleme az agglomerációs vasútfejlesztési stratégia. De a probléma egész máshol van: valójában nincs egységes Budapest, mióta közvetlenül a rendszerváltás után a politika elkövette azt az elképesztő hibát, hogy a budapesti kerületeket önálló önkormányzatokká alakította, a fővárosi szintnek legfeljebb afféle önkormányzati társulási szerepet hagyva, anélkül, hogy képes lenne keresztülvinni összvárosi érdekeket.
Ez a pártpolitikától teljesen független, mert eddig minden magyar kormány rájött, az »oszd meg és uralkodj« elve alapján milyen nagy mértékben szembe tudja állítani egymással a kerületeket, vagy a fővárost a kerületekkel, esetleg mindenkit mindenkivel. A jegybankelnöki elképzelés kapcsán joggal gondolhatunk a budapesti lakosságszámmal közel azonosan 1,8 millió embernek otthont adó Bécsre, habár ott a kerületek (a második világháború előtti budapesti helyhatóságok jogállásához hasonlóan) gyakorlatilag mindössze elöljáróságok, feladat- és hatáskörük messze elmarad a jelenlegi budapesti kerületi önkormányzatoké mögött. Mégsem lehet azt állítani, hogy Bécs gyengébben teljesítene, mit Budapest, éppen ellenkezőleg, Bécs szinte valamennyi nemzetközi összehasonlításban kimagasló helyeket ér el. Lehet, hogy Matolcsy úr Lisszabonra gondolt, amikor a 600 ezer lakosnyi optimális főváros-méretről írt – bár valószínűtlennek tartom, hogy valóban kellő mélységben foglalkozott ezzel –, véletlenül ugyanis Lisszabon város közigazgatási területén tényleg nagyjából ennyien laknak.
Mivel Portugália területe és lakosszáma alapján (kb. 92 ezer négyzetkilométer és kb. 10,3 millió lakos) jól összehasonlítható Magyarországgal, érdemes arra utalni, hogy Lisszabon fejlesztésének érdemi intézménye valójában a több mint 2,8 millió lakosú és kb. háromezer négyzetkilométer területű lisszaboni metropolisz-régió, az Área Metropolitana de Lisboa (AML). Ennek feladat- és hatáskörébe tartozik többek között a területfejlesztés és –rendezés, a régió közösségi közlekedése és sok más, az egyes helyi önkormányzatokon túlnyúló feladat. Szó sincs tehát arról, hogy Portugáliában afféle »Kis-Lisszabon« nagyságrendben gondolkoznának, éppen ellenkezőleg: az AML jelen formájában egy 2013. évi törvény alapján jött létre. Valójában ez az a szerkezet, amelyről az urbanisták és a város jövőjével foglalkozó politikusok már Budapesten is régóta beszélnek: létezik egy »kemény mag« – a budapesti I., V.-IX. kerületek összevonásával születhetne ez meg –, és vannak a velük az AML-ben intézményesen egybekapcsolt külsőbb önkormányzatok.”