„A betelepülő tőkére épül a helyi erőforrások és munkaerő hasznosítása. A nemzeti, globális értékláncok központjainak szervező erejére épül a legtöbb vidéki munkahely, a helyi jövedelmek meghatározó része. Ezért a tőkevonzó képesség jelentősége egyértelmű. Mindez azonban kevés, ha egy vidék ambíciója több annál, hogy helyét a világban az aranykoronára, a képzettségre, a lokációs helyzetre, az épített infrastruktúrára és a többi hasonló befektetői szempontra épülő piaci egyenlet jelölje ki.
A helyi tőketeremtő képesség erősítése és kihasználása lehet ezen térségek számára a kívánt prosperitás koncepciója. Ez a koncepció azonban még kidolgozásra szorul – a helyi fejlesztések megközelítése inkább a tőkevonzó képességre fókuszál. Azonban nem a semmiből kell elindulni: a gazdaságtörténet, a fejlődés gazdaságtana, a helyi fejlesztések eszköztára, a vidéki gazdaságok elemzésének eredményei bőséges és hasznos kiindulópontot nyújtanak a feladathoz. A meglévő tapasztalatok és elméleti alapokra építve kialakíthatóak azok az eszközök, melyek
Mérhetővé teszik egy-egy térség tőketeremtő képességét; feltárhatóvá teszik a tőketeremtés szempontjából legfontosabb tényezőket; eszköztárat kínálhatnak a tőketeremtő képességüket erősíteni kívánó térségek szervezőinek; iránymutatást adhatnak a tőketeremtő képesség megerősítését szolgáló szakpolitikai programok számára. Nem új közgazdaságtanra, nem a globális kapitalizmus alternatívájának megfogalmazására van szükség. Egy olyan gyakorlati alkalmazást támogató koncepcióra, ami nem azt keresi, hogyan teheti egy térség vonzóvá magát a megtérülést kereső tőke számára, hanem arra fókuszál, hogyan lehet egy vidéki térség arra képes, hogy maga hozzon létre tőkét és állítsa azt működésbe."