„Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha így kezdeném ezt a szöveget, az Európai Bizottság iránymutatása szerint nem lennék politikailag korrekt, nem lennék eléggé szenzitív, nem lennék kellően európai és demokrata. Hisz a fenti bináris megszólítással kirekeszteném a számomra fontos emberek köréből az egyéb identitású személyeket, s annak jelét adnám, hogy két nemet tartok számon, a hölgyeket pedig gyengébbeknek tekintem, máskülönben miért köszöntöttem volna őket előbb, mint az urakat? Picit persze túlzok, hisz az Európai Unió már visszavonta ezt az iránymutatást, amely amúgy is csak az államszövetség bürokratáira vonatkozott – én, aki a fényességes centrum magasságos elitjétől távol szólítgatok meg embereket, bizonyára kapok még pár évet, hogy megtanuljam a globális újbeszélt, melyben nincs többé elnök meg elnöknő, nincs többé képviselő meg képviselőnő, és nincs többé takarító meg takarítónő, csak elnökszemély, képviselőszemély és takarítószemély.
Bár gyakran szórakoztatom magam a woke-mozgalom sérelmeivel és követeléseivel, az azonban csak az Európai Unió ajánlásából derült ki számomra, hogy már a »homoszexuális« kifejezés is elavult, boomer udvariatlanság – sőt: a »meleg« és a »leszbikus« szavakkal is baj lehet, a nyelvhelyességi dokumentum ugyanis a »meleg személy« megnevezést ajánlja. A forradalom nem pusztán a gyermekeit falja fel egyre gyorsuló ütemben, hanem a nyelvet is, előételnek pedig, úgy tűnik, épp a maga által korábban alkotott kifejezéseket szánja. Azzal, aki hosszabb időre nyaralni megy, és ezalatt nem olvassa a progresszív sajtót, könnyen megeshet, hogy bár európai polgárként távozott, mégis a patriarchátus és a fehér felsőbbrendűség képviseletében tér vissza. Ezért hasznosak az ajánlások, melyek segítségével a jó állampolgár gyorsan alkalmazkodhat a megváltozott érzékenységekhez és az azokhoz tartozó alapvető civilizációs elvárásokhoz.