Wahorn vállalhatatlanságáról és az Index felelősségéről

Úgy tűnik, Magyarország mégsem „következmények nélküli ország”. Az Index ugyanis – saját kérésére – tegnap azonnali hatállyal elbocsátotta Várbíró Péter lapigazgatót. Várbíró az Index Konyhanyelv című videoműsorának botrányt kavart epizódja miatt döntött a távozás mellett. Ebben a Lakatos Márk stylist (?) által vezetett bulvártévés vacsoracsata-szerű médiatermékben történt meg az a szomorú médiatörténeti pillanat, hogy Wahorn András művész sajátos módon nyilatkozott az önmagát és szereplőtársait ért, a jelenlegi jogszabályok alapján egyértelműen pedofil bűncselekményeknek minősülő inzultusokról. 

Dicséretes Várbíró döntése – mondhatnánk, hiszen minden médiatartalomért legvégső soron a lap vezetői tartoznak felelősséggel. De a felelősségvállalást érdemes helyi értékén kezelni. A lapigazgató lemondása ugyanis egészséges médiaműködés mellett nem értékelendő lépés volna, hanem alapkövetelmény. Az, hogy az Index vezető tisztségviselője a távozás mellett döntött,

Az adásban ugyanis olyan relativizáló kijelentések hangzottak el, miszerint egy nyolcéves lány bugyijába nyúlkálni „nem feltétlenül” erőszak. (Nemhogy pedofil cselekmény?) Istennek hála, úgy tűnik, a magyar társadalom és annak véleményformálói e kérdésben azonos állásponton vannak, hiszen világnézettől függetlenül a legtöbben elítélték Wahorn megnyilvánulását.

A média felelősségének kérdése a történtek egyik rétege. Az műsor tartalmáért nem csak a szereplőknek kell vállalniuk a felelősséget, hanem a médiumnak, amely ezt az elhangzott kijelentések ismeretében, szerkesztve közzé tette. Az Index az adást követő botrányok hatására először két cikkben is egyértelműen kiállt a pedofilía, mint társadalmilag meghatározott tabu, égbekiáltó bűncselekmény ellen, de közel egy hétig semmilyen személyi vagy egyéb következménye nem volt a történteknek.

Még a Konyhanyelv egyik szponzora, egy háztartási gépeket gyártó globális multicég is gyorsabban reagált, és közölte, nem támogatja tovább a műsort. Persze e tekintetben ne legyenek illúzióink! E vállalatok esetében szó sincs erkölcsi mércéről. Valószínűleg úgy látták, a potenciális magyar vásárló nem annyira vevő a pedofília mentegetésére.

Meg persze közeledik a karácsony, meg mindjárt itt a „fogyasztók” Black Friday-ként emlegetett akciós lapostévékért folytatott megalázó tömegverekedés-ünnepe. A profitért bármit. Nosza, gyorsan elhatárolódni!

A Wahornt áldozatként feltüntető és ezzel mentegetni próbálók – naivitásból, vagy szándékos módon – nem veszik figyelembe, hogy egy sérült embert nem ment fel a fals nézetei alól az ezeket okozó bántalmazás. Wahorn András talán maga is erőszak áldozata volt egykor. De ez nemhogy felmentő körülmény lenne, inkább arra utalhat, hogy a művész úr személyiségének fejlődésében megrekedt valahol,

Ezzel azonban egészen addig, amíg nem tolják egy ország arcába, nem lenne semmi gond. Az Index mégis megtette ezt.

Nem csak Wahorn itt a hibás, hanem azok is, akik teret adtak neki.

Amikor szóba került a műsorban szereplő színésznőnek nyolc éves korában belenyúlt a bugyijába egy felnőtt ember, Wahorn úgy fogalmazott: „Az utóbbi időben történnek olyan dolgok, hogy valaki harminc évvel ezelőtt elkövetett valamit, ami annak idején elfogadott volt, sőt, még biztatást is kapott rá, és most úgy ítéljük meg, hogy az egy erőszak volt. Szerintem ez egy bonyolult kérdés”.

Szerintem nincs ebben semmi bonyolult. Ezen érvelés alapján azzal sem lenne semmi gond, ha – tegyük fel – Wahorn dédpapája a XIX. század végén ilyesmivel próbálkozott volna az én dédanyámmal, mire az ükapám – az akkori társadalmi viszonyok közt teljesen elfogadott módon – párbajra hívja, és lelövi. És akkor Wahorn ma nem beszélne hülyeségeket.

Remélem senki nem gondolja komolyan, hogy rendben van, ha mindenféle bűnt elkezdünk relativizálni.