A papír mindent elbír, a valóság már nem

Az a baj, hogy a Gundel-Takács féle celebek híjával vannak minden komolyabb társadalomfilozófiai, gazdasági és kulturális ismeretnek. Nincsen megalapozott világnézetük erkölcsi kapaszkodóik, ezért sodródnak.

"Egy szakállas férfi, aki papíron már tud gyereket szülni, és aki kinevezi magát anyukának valóban el tudja látni egy anya feladatát." Nem tudja. Lehet, hogy ügyesen mos, meg cumiztatja a tápot a gyereknek, de az anya bőre, fizikai, lelki, szellemi kapcsolata a gyerekkel nőt igényel, még másik nővel is bajosan váltható ki, de férfival semmiképpen.

Szerintem az a család, amihez az emberek a lehető legbiztosabban, legerősebben ragaszkodik, akiktől a legnehezebben válik el. A legtöbb emberi kapcsolatban nem ragaszkodnak egymáshoz úgy a felek, hogy különösebb gondot okozzon nekik az elválás, vagy hogy azt gondolják egymásról, hogy ők azok, akikre biztos minden körülmények között számíthatnak. Akikre ez utóbbi igaz, az a család. A férfi és nő közti kapcsolat nagyon sok esetben sokkal gyengébb ennél, ezek a nemi viszonyok sokszor tűnékenyek, bomlékonyak, és annyi problémával terheltek, hogy az eseteknek csak egy részére lesz igaz az, hogy a férfi és a nő egymás számára az, akire minden körülmények között számíthat. Ennél sokkal gyakoribb és általánosabb a szülő és gyerek közti kapcsolat esetén ez a sziklaszilárd bizonyosság, tehát sokkal gyakoribb és evidensebb a családon, elsődleges köteléken a szülők és gyerekek közti kapcsolatot érteni. Ami azonban csak az esetek egy részében jár együtt a szülők közti élethosszig tartó kapcsolattal, és nagyon gyakran nem jár együtt. Jézus számára is az elsődleges családi kötelék az Atyához fűzte, az Atyát pedig a Fiúhoz. Ami mindenek fölött biztos, az a Fiú és az Atya közti kapcsolat, és ennek mintájára az egyes egyéni ember és a mennyei Atya közti kapcsolat, mert ez biztosan felbonthatatlan. Ézs 49,15 Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem. Az Ige itt is a legstabilabb kapcsolatnak az anya és a gyermeke közti viszonyt nevezte meg, és ehhez képest mondja Isten az, hogy a vele kapcsolat még ennél is sokkal stabilabb. A régi magyar nyelvhasználatban is azért jelentette a család kifejezés eleve a gyermeket, mert a gyermek és a szülő közti kötődés az emberi világ legstabilabb köteléke. Stabilabb, mint a férfi és nő közti viszony. Persze jó esetben az is nagyon stabil, de tudjuk jól, hogy az esetek nagyon jelentékeny részében nem az. És ráadásul azt is nagyon jól tudjuk, hogy a férfi és nő közti kapcsolatot is pont a gyerek képes hosszú távon stabillá tenni, erről beszélt pl Mészárosné Várkonyai Andrea is. Hogy igazból az a partnere a "házastársa", akivel közös gyermeke van. Vagyis ő mindig is Bochkorné marad, mert mindig össze fogja közti Bochkor Gáborral a gyereke, ahogyan Mészáros Lölőt is örökre összeköti Kelemen Beatrixszal a három közös gyerek. A család elsődleges lényege tehát a szülők és gyerekek közti kapcsolat, ami stabilizálja a szülők közti kapcsolatot is. Így jöhetnek létre olyan elsődleges kapcsolatok, amik sohasem bomlanak fel, és ahol az emberek biztosak lehetnek benne, hogy a családtagjaikra minden körülmények között számíthatnak. Ahol nincsenek meg ezek a feltételek, az elvileg családtagok nem jelentik egymás számára az elsődleges kötődési közösséget, és szó sincs arról, hogy a családtagok számíthatnak a másikra, ott gyakorlatilag miről beszélünk? Ehhez hasonlóan egy haza is elvileg elsődleges kötelék, hiszen a szülőföld másra nem cserélhető. Tehát nem nehéz kialakítani a haza iránti ragaszkodást, ez természetszerűen jön. De ha a haza nem számíthat a "fiaira", vagy a haza fiai nem számíthatnak a hazára, mert az inkább rájuk támad és üldözi őket, akkor ott már egyre kevésbé lehet elsődleges kötelékről beszélni, és egyre könnyebben bomlani fog a ragaszkodás és más szempontok írják felül. Nyilván nem véletlen, hogy az elsődleges kötelék kihangsúlyozása miatt a hazát is "szülőföldnek", "anyaföldnek" (vagy némely helyen "apaföldnek, "Fatherland"-nak nevezik), a közösség tagjait pedig hazafiaknak, testvéreknek. Idézem Vörösmartyt: "A hazának nincsen háza, Mert FIAInak Nem hazája; (...) Nincsen egy szó Összehangzó HonFIAKnak ajakáról, (...) S a hazának, Mint ANYÁnak, Aki GYERMEKEI körében Áll ragyogva örömében, Földerűlne boldog napja: Most fejét szenny s gyász takarja." https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Verstar-verstar-otven-kolto-osszes-verse-2/vorosmarty-mihaly-6EBD/kisebb-koltemenyek-1834-1855-76A0/orszaghaza-7B96/ Tehát nagyon helyes, a család definícióját tekintve induljunk ki a gyerekes életközösségekből. És mondjuk azt, hogy a család az, ahol a gyerek biztonságban felnőhet. Azok a családtagjai, akikre biztosan számíthat abban a tekintetben, hogy őt segíteni fogják a felnövekedésben, egészen addig, amíg önállóvá nem válik. A család lényegéhez tartozik a stabil támogatás, a megbízhatóság, a szilárd állandóság, egyfajta fészek, amiben az ember megpihenhet. Ahol ez nem létezik, arra valami más szót kellene alkotni. "Együtt sírunk, együtt nevetünk, Arankám. Nincs ékszíj, hepp, de van világtalálkozó."

A "cancel kultúra" szedi áldozatait. Ezt a Gundel Takácsot ettől azért okosabbnak gondoltuk.