Górcső alatt a magyar kommunisták
Sohasem a saját erejükből kerültek az ország élére, hanem mindig külső akaratból, ráadásul rendkívüli körülmények közepette. Gali Máté írása.
Jelenleg ott tartunk, hogy még a vereségért is meg kell dolgozni.
„Az előválasztás véget ért, 106 egyéni és egy kormányfőjelölt mosolya maradt őszinte. Az érzések azonban még a győztesekben is vegyesek, hiszen az előválasztás egyszerre volt thriller, filmvígjáték és romantikus szappanopera, másrészt az egész felhajtásnak kizárólag akkor lesz értelme, ha végül sikerül legyőzniük Orbán Viktort. Ha veszítenek, az nem csupán az összefogás szétesését, de több párt összeomlását is eredményezheti. De ne szaladjunk ennyire előre! Jelenleg ott tartunk, hogy még a vereségért is meg kell dolgozni. Hiszen a soron következő feladat egyáltalán eljutni a választásokig. Szinte mindenki arról beszélt az elmúlt napokban, itt az idő rendezni a sorokat, tartani a közös pályát és a NER-váltó feladatra koncentrálni. Ezt a nyilatkozatszimfóniát nem a véletlen szülte, hanem az a józan felismerés, hogy a következő hat hónapban van néhány olyan narancshéj, amin az ellenzék elcsúszhat. Nézzük meg az öt legveszélyesebbet!
1. Konfliktusok, sérelmek, bosszúvágy
A kormánypárti propaganda a kezdetektől igyekezett diszkreditálni az előválasztást, mondván, az egész egy előre eltervezett bohózat, amelyből végül egyetlen dolog születhet: minden a Feri tervei szerint alakul. Nos, nem így lett. És itt most nem csupán arról van szó, hogy MZP nem Gyurcsány embere, hanem arról, hogy az előválasztás egyáltalán nem a tervek szerint zajlott. Olyan döbbenetes fordulatokat élhettünk át, amikből még Kálomista Gábor sem tudna filmet készíteni. Nem volt benne a pakliban sem a Jobbik–DK-paktum, sem Jakab Péter kiesése, sem Karácsony visszalépése, sem Márki-Zay tarolása. A nagy izgalmakhoz azonban komoly konfliktusok társultak.
Az ellenzéken belül jelenleg négyféle ember van: aki megbukott, aki megsebesült, aki sebeket okozott, és aki igyekezett lapulni a fűben, amíg a vihar tombolt. Az ellenzék előtt álló időszak egyik legnagyobb kihívása ezért, hogy lehet-e, és ha igen, hogyan lehet kezelni az egymáson ejtett sérüléseket. Valahol ez a közös kormányfőjelölt feladata lenne, de a jelenlegi helyzetben tőle nehezen várható el (szinte minden pártelnök haragszik rá), másrészt eddig MZP-t is inkább csonttörőként és nem gézkötőként ismertük meg.”
Fotó: Ficsor Márton