Öt ok Márki-Zay Péter visszalépésére

„1. A politikai szokásjog

Talán érdemes a legevidensebbel kezdeni. Karácsony a második, MZP a harmadik lett. A politikai etikett ilyenkor azt kívánja, az utóbbi lépjen vissza az előbbi javára és ne fordítva. Nem beszélve arról, hogy kampánya során Márki-Zay mindezt többször egyértelműen meg is ígérte. Vannak persze, akik arra hívják fel a figyelmet, egyáltalán nem biztos, hogy jelenleg még ez a sorrend a két szereplő között. Erről lehet méréseket készíteni ugyan, de az első forduló szerepe mégiscsak az, hogy a versenyt egy adott pillanatban lezárjuk, és megnézzük az erőviszonyokat. Ebből kell tehát kiindulni.

2. Az okos enged…

A „csak az erőből ért a másik” a magyar közélet alapvető attitűdje. Azt díjazza a választópolgárok többsége, ha az általa támogatott politikus jól odamond a másik oldalnak. Ha legyőzi. Ha addig megy, amíg az ellenfél földre nem kerül, sőt, a keménymag akkor ujjong igazán, ha még fekve is belerúg párat. Lehet eltartott kisujjal fanyalogni ezen, de nézzük végig az elmúlt 30 évet, és látni fogjuk, ez komoly vezérlőelv, amely, hol tudva, hol tudat alatt, de irányítja a közéleti szereplők döntéseit. Most valószínűleg Karácsony és Márki-Zay is óriási nyomást érez a sajátjai részéről, hogy ne lépjen vissza.

3. A Dobrev-dilemma

A két jelöltnek minimum két közös célja van. Az első, hogy elkerüljék Dobrev Klára győzelmét, mivel úgy látják, az a Fidesz ’22-es újrázását jelentené. Sokak szerint azzal, hogy a két városvezető – a DK és Jakab Péter erőteljes tiltakozása ellenére – megegyezett, már el is dőlt a kérdés, de ebben én egyáltalán nem vagyok biztos. Tegyük fel, a főpolgármester lép vissza, és Márki-Zay versenyez a második fordulóban a DK jelöltjével. Félő, hogy ebben az esetben Karácsony szocialista szavazói közül sokan inkább Dobrev Klárára voksolnának. Egyszerűen számukra ez a közelebbi kikötő.

4. A Karácsony-híd

A másik dolog, amiben a két aspiráns egyetért, hogy össze kell fogniuk nem csupán az ellenzéket, hanem a kormányváltást akaró szavazókat is. Lehet vitatni, hogy az utóbbira melyiküknek van nagyobb esélye, de mivel együtt indulnak, így egy sikeres, jól felosztott kampány esetén, mindkettőnek hoznia kell azt, ami a másikból hiányzik. Vagyis bárki lesz a miniszterelnök-jelölt, illetve a helyettes, egymást kell segíteniük és kiegészíteniük.

5. Az időfaktor

Sokan megemlítik a sors furcsa fintoraként, hogy most abból a két emberből kerülhet ki az ellenzék miniszterelnök-jelöltje, akik mögött nem áll párt. Valójában mindkettő mögött létezik valamiféle szervezeti háttér, de a kettő nincs egy súlycsoportban. Amíg MZP-t egy nagyon lelkes, de laza, főképp aktivistákból álló hálózat segíti, addig Karácsony mögött ott van az MSZP és a fővárosi infrastruktúra. (Meg a honi balos értelmiség, az LMP és a Párbeszéd is, de itt most szervezeti erőről beszélünk…) Elfogadom, hogy a főpolgármestert támogató struktúra sem túl acélos, de erre viszonylag jól lehet építkezni. Az MZP-féle Mindenki Magyarországa Mozgalom ellenben annyira nem erősödött meg, hogy arra a jövőben kormányfőként is támaszkodni tudjon. Az idő viszont neki dolgozik.

+1. A késlekedés ára

Ez a napok óta húzódó csiki-csuki mindkét vélekedést csak megerősíti. Kézen fogva sétálnak bele a velük kapcsolatos sztereotípiák csapdájába. Az ellenzéki választópolgárban óhatatlanul felvetődik a kérdés, hogyan akar ez a két ember az ország súlyos dilemmáiban dönteni majd, ha lassan egy hete nem tudnak egymásról sem. Közben valahol, nem is olyan messze Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára mosolyogva koccintanak, Orbán Viktor pedig hátra dől, és kér egy kávét.”

Fotó: MTI Fotó: Ujvári Sándor