Előválasztás: illúzió az ellenzéki egységfront

Befejeződött az ellenzék elmúlt tíz évének legfordulatosabb projektje, lezárult az előválasztás. A szavazósátrak és a kibertér mélyéről új Messiás emelkedett Márki-Zay Péter személyében.

A támogatók egy része rögtön triumfált, sőt, Fekete-Győr András diadalittasan már kétharmadot is vizionált. Bár Dobrev Klára elismerte a vereséget, a csalódott DK-drukkerek csalást orrontottak a kommentekben, egyesek odáig is mentek, hogy akkor inkább a Fidesz tavasszal. Az ellenzéki közhangulatot azonban a mámoros optimizmus hatotta át, Pikótól Karácsonyig mindenki lelkesen tekint a jövőbe.

Lehet, hogy az öröm óráiban kissé illúzióromboló leszek, de mégis élek a feltevéssel, hogy

Hogy miért is? Hadd hozzak rögtön három baloldali tévedést:

1) A szavazótömeg egységesen irányíthatóak, beállíthatóak a pártok által kiválasztott jelölt mögé.
2) Működik az ellenzéki egységfront, az előválasztás eredményeit minden párt és jelölt be fogja tartani.
3) A megválasztott miniszterelnök-jelölt képes lesz összefogni és irányítani az ellenzéki erőket.

Kezdjük az elsővel. Tulajdonképpen ezen bukott meg többszöri nekifutásból a választásokra gründolt összefogás eddig. Az árkok túl mélyek, a beégett szimpátiák és averziók túl erősek ahhoz, hogy a csodalaborban kifőzött jelöltek mögé minden szavazó beálljon. A DK-sok és a jobbikosok csalódottsága, illetve

Hozzátéve, hogy a második forduló előtt Momentumot kivéve minden párt habozott, helyezkedett, kivárt, a választók nem kaptak egyértelmű üzenetet. A DK példátlanul agresszív kampánya – amely a hazai politikai kommunikáció történetében egyedülállóan undorító módon a román munkavállalókkal riogatásra is rálicitálva most a budaiak ellen uszított – sem segíthette Márki-Zay elfogadását.

A második feltevés hasonló okokból kaphat léket. Már az előválasztás jelöltállítási időszakában rendszeresen kiszúrtak egymással a pártok, illetve több kisemmizett régi harcos, általában sikertelenül ugyan, de csak azért is elindult. Ha ez helyi szinten kellő számban bekövetkezik tavasszal, az teljességgel felülírhatja az összefogás matekját. És arra sem lehet mérget venni, hogy egy kedvezőtlen kimenetel esetén Gyurcsány Ferenc a vasárnap esti látványos gesztusok ellenére tényleg elfogadná az eredményt.

A harmadik tétel, miszerint a közös jelölt képes lehet irányítani az egybesült ellenzéket, talán a legingatagabb vágyakozás, ismerve az eredményeket. A fényes győzelmet arató Márki-Zay ugyanis nehezen tud önálló politikai szereplővé válni úgy, hogy közben nem jár folyamatos tojástáncot az őt támogató pártok érdekei között. Várhatóan a legizmosabb frakcióval a Demokratikus Koalíció bír majd az ellenzékből,

Így a Jobbik, a Momentum és a főleg DK uralta erőtérben merész illúzió Márki-Zay Pétert autonóm vezetőnek látni. Főleg annak tudatában, hogy a kereszténységét és konzervatív értékrendjét előszeretettel hangsúlyozó elnökjelölt nem is tart látványos távolságot az exkormányfőtől, és kifejezetten megengedően viszonyult például Gyurcsány 2006-os szerepéhez.

Mindezek tükrében nagy változás nem várható, az ellenzék viszont boldogan bolyong az előválasztás Patyomkin-városában.