Karácsony alkalmatlannak is alkalmatlan – egy bukás okai és következményei

– foglalta össze sommás véleményét Karácsony Gergelyről egy DK-szimpatizáns csütörtök este Szolnokon, Dobrev Klára utcai fórumán. Miközben ugyanis Hódmezővásárhelyen és Budapesten kitört a ribillió, a Gyurcsány-párt miniszterelnök-jelöltje folytatta országjárását, illetve korteshadjáratát az előválasztásnak nevezett procedúra keretében. Boldogságot, jólétet és biztonságot is ígért az összegyülteknek, ha úgy tetszik, kimaxolta a szociális demagógiát. Csak egy idézet: „A politika az emberekről szól, s nem a politikus a fontos, hanem az emberek.”

Eddig Dobrev a végeredmény szempontjából nagyjából az esélytelenek nyugalmával mondhatott ilyen roppant eredeti igazságokat, most azonban, Karácsony lelépésével megnyílt számára a lehetőség, hogy behúzza a második fordulót is.

De hogyan jutottunk idáig?

A Partizánnak adott gyorselemzésében Karácsony Gergely az első kör után még arról értekezett, hogy igazából ő erre számított, mármint hogy Dobrev győzelmére. Csakhogy a szintén továbbjutó Márki-Zay Péter reménybeli visszalépésével, no meg a kiesett, ám ugyancsak „huszonegyedik századi” Momentum és Jobbik támogatóival a háta mögött Karácsony joggal érezhette (volna) magát ringben.

Valójában a Párbeszéd, az LMP és az MSZP közös jelöltjének már az első fordulót is meg kellett volna nyernie. Vagy legalábbis szorosabb eredményt kihoznia. Jöttek is az elmúlt napokban a furábbnál furább fordulatok a Karácsony-Márki-Zay-tengely körül: egyezkedés a visszalépésről, majd a közös indulásról, aztán annak Magyar György általi megvétózása, Jakab Péter óvatos besorolása Dobrev Klára mögé, Karácsony „canossajárása” Hódmezővásárhelyre, s Márki-Zay korábban rémisztőnek mondott javaslatainak látványos elfogadása, végül pedig a Momentum kekec kiállása Márki-Zay Péter mellett. Touché!

Nem lehet elmenni szó nélkül amellett sem, hogy

És Karácsonynak már annyi ereje sem maradt, hogy látványosan kinevesse a hódmezővásárhelyi polgármestert, aki ezt a kutatást, no meg holmi Google-keresési statisztikákat és a Fővám téri rendezvényén részt vevők számát (6000!) „lobogtatva” sulykolta elsőbbségét. Ez az előválasztási eredményt elfelejtető verkli mégis elég volt a hírek szerint százmilliókkal megtámogatott kampánnyal és a haladó média általi körberajongással felturbózott Karácsony kiütéséhez.

Szóval politikai amatőrizmus, taktikai és kommunikációs hibák sorozata révén a főpolgármesterséget dobbantónak használó szélkakas képes volt maga tönkretenni a mestertevet, ami ez lett volna: a Gyurcsány által dominált hatpárti ellenzék közös, a bizonytalanok megszólítására Dobrevnél alkalmasabb listavezetőjeként nekimenni a jövő évi választásnak.

Az a következetlenségektől hemzsegő bukdácsolás és bénázás, amit az elmúlt hónapokban előadott, nagyjából predesztinálta a bukásra a főszereplőnek szánt politikust. De van itt egy másik, aligha elhanyagolható körülmény is!

A 2010 előtt a Gyurcsány-kormánynak dolgozó „közös nevező” az elmúlt több mint tíz évben rendre elárulta és elhagyta az adott politikai közösségét, hogy végül kikössön újra lényegében Gyurcsány mellett. Csakhogy az elmúlt két évben már megválasztott budapesti főpolgármesterként volt kénytelen manőverezni, vagyis a tévéstúdiókban, Facebook-on és a „füstös szobákban” prezentált kamupolitizálás, illetve

Márpedig az a jelek szerint nem kifejezetten acélos. Sőt.

Nem a „kormány sajtópropagandistái” találták ki, hogy a főváros kezd élhetetlen lenni, a közlekedés kaotikus, az utcák mocskosak, egyre több a konfliktust kereső drogos és a hajléktalan a köztereken, miközben a vezetés csak panaszkodik és mentegetőzik. Ez a kép nem ráolvasás, hanem tapasztalat. Persze a fővárosi körzetekben Karácsony az országos visszaeséséhez képest kicsit tudott szépíteni, ám a DK Budapesten is erős eredményt ért el. Úgy, hogy egyébként a Városházán, a háttérben már szintén Gyurcsány az úr – ahogy azt részletesen is bemutattuk.

Foglalkozni kell a Márki-Zay-féle „jelenséggel” is. Először is: megtudhattuk, nagyon szeret sokat beszélni. De ami fontosabb, az ellenzéki sajtó egy része most úgy adja el a városvezetőt, mint aki középen áll (ezek szerint még inkább középen, mint Karácsony), független a pártoktól, hiszen civil mozgalom adja az „erejét”, és fantasztikusan, lefegyverzően hiteles, hiszen nem kötődik az elmúlt harminc év kormányzásaihoz. Kiváló okfejtés ez, csak totálisan értelmetlen.

A miniszterelnököt ugyanis a parlament választja, s ha az ellenzék esetleg győz is jövő tavasszal, úgy azok a frakciók fognak dönteni a személyéről, akiknek ő állítólag nem akar megfelelni. Márpedig ilyen nincs. A kormány által javasolt törvényekről is az Országgyűlés dönt, a költségvetést is a képviselők fogadják el – a jelenlegi ellenzéken pedig egy bizonyos Gyurcsány Ferenc tartja rajta a kezét. Vagyis kormányváltás esetén bárki is lesz végül a miniszterelnök, a DK vezetője lesz (ismét) a legnagyobb befolyással az ország jövőjére. Ebből a szempontból a 2010 előtti világ elutasításával kampányolni merő szemfényvesztés.

Ettől függetlenül van közös pont Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter politikai előéletében: saját bevallásuk szerint egyikük sem akart soha polgármester vagy miniszterelnök lenni, mégis erősen kapacitálták mindketten mindkettőt. A nem akarásnak pedig, mint tudjuk, nyögés a vége. Jelen esetben pedig csúnya bukás.

Nyitókép: MTI/Máthé Zoltán