Minden határon túl: a libertáriusok és a korlátlan migráció

„Én is ott voltam azon a NER-es kultúrában igen szokatlan múlt heti rendezvényen, amelyen a kormány reprezentánsa élő, nyílt  vitát vállalt a migrációról 1) egy amerikai professzorral, aki a korlátlan migráció híve, 2) egy menedékkérőket segítő magyar civil szervezet vezetőjével. A helyzet az, hogy Orbán Balázs jött ki jobban ebből a vitából, pedig véletlenül sem vagyok a híve annak, amit kormánya hosszú évek óta migránsügyben előad – kivéve azt a jogos igényt, hogy valamilyen módon korlátozni kell az illegális migrációt.

Azért is voltam meglepve, mert Bryan Caplan az egyik legismertebb szabadpiaci libertárius közgazdász, akit hallva viszont azt éreztem, szintén valahol libertáriusként, hogy nem ugyanazon a bolygón élünk. Caplan professzort ennek a nemrég magyarul is megjelent könyvének a védelmére hívta meg a kiadó, de – fontos és rokonszenves – érvei teljesen elmentek egyrészt az államtitkár, másrészt a valóság mellett. (Addig nem akartam erről az egészről írni, amíg el nem olvastam a könyvet, ez most megtörtént.)

A Szabad a pálya alaptézise nagyon egyszerű: jöjjön, akinek jönnie kell. Nálunk, a gazdag Nyugaton van jólét, munkahely és lehetőség, odaát, a harmadik világban vannak embermilliárdok, akik elvándorolnának a nyomorból és a kilátástalanságól, hát nyissuk meg a határokat, és mindenki jól jár. A bevándorlás alapvetően egy üzleti tranzakció, a lakhatás költségei és a munkaerőpiac lehetőségei az irányadóak, hely ugye bőven van itt is, Amerikában is, ahol le lehet telepedni. Aki pedig nem így látja, az az innumeracy vétkét követi el, képtelen a számokat értelmezni, azt, hogy a legképzetlenebb bevándorló is csak kimutatható hasznára van a befogadó társadalomnak, win-win. Hogy aztán az otthagyott hazájukkal mi lesz, nem szempont eszerint.”

Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád