Kispártok írják a politikát Németországnak

„Míg a kattintásvadász címek azt emelik ki, hogy Grazban az osztrák kommunisták nyertek egy önkormányzati választáson, Berlinben pedig elfogadtak egy nem is kötelező érvényű és kissé naiv javaslatot kétszáznegyvenezer céges tulajdonú bérlakás államosításáról, addig Németország huszadik szövetségi parlamenti választása a politikai centrum erősödését hozta.

A keletnémet állampárt romjain alakult radikális baloldali Die Linke nem volt képes átlépni az ötszázalékos parlamenti küszöböt, és a szélsőjobboldali AfD is meggyengült, bár két keletnémet tartományban is a legerősebb párttá vált, így országosan még mindig tíz százalék felett teljesített.

A németek továbbra is koalíciós kormányzásra szavaztak, királycsináló pedig a két kisebb centrista pártból, a zöldekből és a szabaddemokratákból lehet. Ma Németország és Európa sorsát leginkább e két párt döntései határozzák meg. Egyik oldalon a szocialista társadalmi víziót kínáló Die Grünen, másik oldalon az emberi és polgári jogokat mindenekfelett képviselő FDP. Egyik oldalon egy sötétzöld program azzal a szándékkal, hogy megmentse az emberiséget önmagától, másik oldalon a pusztító és féktelen neoliberalizmus, mely készen áll feláldozni akár a nyugati civilizációt, akár az emberi fajt a korlátlan gazdasági növekedés oltárán.

Az én álmom egy olyan koalíciós szerződés, melynek környezetvédelmi programját a zöldek írják, a szabadságjogi szempontokat pedig a liberálisok érvényesítik – ha ez teljesül, már nincs is különösebb jelentősége annak, hogy a szociáldemokraták vagy a kereszténydemokraták társulnak-e velük. A rémálmom pedig az a német kormány, amely neoliberális marad, tehát továbbra is profitérdekeknek rendeli alá a környezetvédelmi szempontokat, a szabadságjogok tekintetében ugyanakkor enged a szociális igazságharcosok társadalommérnöki hajlamának és az eltörlés ehhez tartozó kultúrájának. 

Bárhogy is lesz, sokat mond a marketingkampányok által tematizált német médiademokráciáról, hogy amíg a két semmit nem képviselő tömegpárt a szavazatok felén osztozik, addig a kormányzás tényleges eszmei irányvonalát olyan erők határozhatják meg, melyek együtt alig kaptak többet a szavazatok negyedénél. A szociáldemokraták és a kereszténydemokraták összeolvadásának ma már csak taktikai akadálya van.”

Nyitókép: Kay Nietfeld / DPA / AFP