„Love you forever” – nehéz félreérteni

„Csütörtök este, magyar–angol meccs, 55. perc.

Willi Orban lép fel a középpályára, segítve a labdakihozatalt, egy jó csel után megpróbálja a következőt is, de elveszíti a labdát a felezővonalnál. Declan Rice labdaszerzését követően villámgyorsan megy át ellentámadásba az angol válogatott, a nyári átigazolási szezon legdrágább vételéhez, Jack Grealishhez kerül a labda, egy tökéletes ütempassz a balról kerülő, Bajnokok Ligája-győztes Mason Mount elé, aki hajszálpontos visszagurítását Raheem Sterling lövi magabiztosan Gulácsi kapujába.

A Manchester City sztárja, akinek a piaci értéke magasabb, mint az egész magyar kezdőcsapaté, különös ünnepelésbe kezd: mosoly helyett inkább fájdalom telepszik arcára, leveszi mezét, pedig tudja, hogy ezért milyen büntetés jár, sárga lap, a későbbiekben (újabb lapoknál) esetlegesen eltiltás várhat rá, de dacolva a következményekkel úgy érzi, hogy így is lerója tiszteletét, adózik gyermekkori legjobb barátja, a 26 évesen meghalt Steffie Gregg emlékének. Megható pillanat, feltörő érzelmek, a kemény, mindig teljesítménykényszer alatt álló profi is elérzékenyül, közelebb kerül a nézőkhöz, szurkolókhoz, ő is ember. Ő ember. Mert ebben a pillanatban a lelátóról repülnek felé a műanyag poharak, magasba lendülnek középső ujjak, ömlik a torokból a szégyen.”
 

Nyitókép: YouTube