Egyperegyes idióták találkozása

„Nehéz volt az elmúlt hétvégéje szegény Jámbor Andrásnak. Utcai politikai munkát végzett a nyolcadik kerületben – szórólapozott. Nem kis kockázattal jár ez a tevékenység egy diktatúrában, még akkor sem, ha a diktátor – nyilván kizárólag a nemzetközi közösséget megtévesztendő – nem küld rendőröket az ellenzéki szórólapozókra, és nem vereti őket össze gumibotokkal, mint tették ezt ellenzéki aktivistákkal, például a jelenlegi miniszterelnökkel még a nyolcvanas évek végén is. De hát az csak egy puha diktatúra volt, szemben a mostani, kőkemény diktatúrával.

Habár rendőrökkel nem, de másvalakivel találkozott András. Leírása alapján egy idiótával, aki náci karlendítéssel köszönt neki, és cigányozott vagy zsidózott, vagy négerezett – ez nem derült ki pontosan, mindenesetre Andrást »kérdőre vonta, hogy milyen színű a bőre«, a »származásomra utalt« és »folytatta a náci rasszista szövegeit«.

Biztosan a sokk okozta, hogy András elvesztette a józan ítélőképességét, mert azt nem tételezem fel róla, hogy tudatosan nyúlna a demagógia eszközéhez (nem, ilyet baloldali politikus soha nem tenne), és ezért nevezte a fenti idiótát fideszes nácinak, annak ellenére, hogy semmi nem utalt arra, illetve még András szerint sem hangzott el semmi olyan, ami azt valószínűsítené, hogy az őt inzultáló embernek bármi köze lenne a Fideszhez. András viszont egészen bizonyos benne, hogy emberünk egy Fidesz-szavazó, sőt egy fideszes náci volt, ráadásul egy »egyperegyes náci« (bármit jelentsen is ez), akinek nincsen helye a közéletben, és 2022 után ők majd gondoskodni is fognak róla, hogy az ilyenek eltűnjenek a közéletből.

Kedves Jámbor András! Engedj meg nekem ezzel kapcsolatban néhány megjegyzést!

Először, miből gondolod, hogy emberünk Fidesz-szavazó lenne? A leírás alapján sokkal valószínűbb, hogy egy tipikus Jobbik-szavazóval futottál össze. Annak a Jobbiknak a szavazójával, amellyel te éppen – a demokrácia nagyobb dicsőségére – politikai szövetségben állsz.”