Egy idős bácsival emberkedett a Böszme

„Miközben kiabál, csaknem megüti a guta Ferencet a fenti videófelvételen, amely Debrecenben készült pár napja valami DK-s agitprop-gyűlésen. »Azt javaslom magának: nagyon gyorsan fogja be a száját, és viselkedjen rendesen! Megértette?! A hétszázát neki!« – e szavakkal osztotta ki az öreg bácsit Gyurcsány a Hajdúság szívében. Hogy miért kezdett hőzöngésbe a bukott kormányfő, azt csak a saját, utólagos magyarázkodásából tudjuk. Eszerint azért kényszerült rendreutasítani a bácsit, mert az »válogatott sértésekkel, trágárságokkal, hazugságokkal« megzavarta az ő utcafórumát. Márpedig holmi idős bácsik nehogy már trágárkodjanak meg hazudozzanak a nyílt utcán! Hova jutna így a világ? Hazudozni és trágárkodni tudniillik csak regnáló miniszterelnöknek szabad zárt frakcióülésen – közvetlenül azután, hogy a kormányzást és az egész országot »elkúrta«, nem kicsit...

Egyébként gőzöm nincs, mennyi igaz Ferenc utólagos magyarázkodásából, ám ismerve legendás igazmondási hajlandóságát, nem tennék rá nagyobb tétet. Egy röpke gondolatkísérlet erejéig mégis fogadjuk el kész tényként Gyurcsány változatát, miszerint az idős bácsi meghekkelte az ő rendezvényét. Feltéve, de meg nem engedve, hogy ez történt, s a bácsi tényleg hekkelt, kiabált, trágárkodott és zavart – arra ez a helyénvaló válasz? Így viselkedik egy komoly államférfi? Ilyen pitiánerül? Lemegy kutyába? Ha már mindenképp válaszra szorul egy provokáció, nem lehetett volna nagyvonalúan, elegánsan, esetleg szellemesen helyretenni az öreget? Nyilván nem lehetett, mert Gyurcsányba egy milligramm nagyvonalúság, elegancia, emelkedettség sem szorult. Ezért nem tudta elhúzni a belét 2006 őszén, az őszödi lebukás után, mikor az egész ország ezt követelte. Ezért nem volt képes máig bocsánatot kérni a szemkilövetésekért, a rendőrterrorért. S ugyanez az ócska kisszerűség mozgatta, mikor elzavarta a 2006. augusztus 20-ai állami tűzijáték sérültjeit és áldozatainak hozzátartozóit, akik peren kívüli egyezséget, kártérítést kértek.

Nagyvonalúság? Arról híresek a Gyurcsányék, jaja. Azért lízingelték vissza a Szemlőhegy utcai villa egyik csillárját. S ez a gavallérság vezette Gyurcsánynét, mikor fölajánlott húsz (vagy hány) maszkot valamelyik kórháznak, és még a sajtót is odatrombitálta, hogy megörökítsék a nem mindennapi adományozást… Pofa kell az ilyenhez, na. Meg az is bevillan, hogy múlt hétfőn épp Gyurcsány kezdett szívszorító idősbácsizásba a parlamentben, amiért a gonosz kormány állítólag bántja az öreg, jótét lélek Soros Gyuri bácsit. Érdekes mód: akkor mentsvár volt az élemedett kor, menekülő útvonal. Most viszont egy hasonlóan élemedett korú bácsi fejét kiabálta le ugyanő. Hogy is van ez?

Talán úgy, hogy a tervezőasztalon, a fészbukon vagy DK-s rohamnyugdíjasok gyűrűjében baromi könnyű eljátszani »a néppel, a népért« küzdő kétkezi Ferit. Ám amint megzavarja valami, valaki a színjátékot, előtör a mélyproli düh, esetleg az előzőleg legurított háromszor hatszor két deci. Jakab Péter is ezért üvöltötte le a munkáját végző traktoros fejét, mert kibillentette őt a műmelós (egyébként kínosan szarul alakított) szerepéből.Kellenek az ilyen őszinte pillanatok, ezek adják vissza a politikus valódi énjét. Ilyenkor derül ki, hogy a formatervezett ábrázat, a szeretet politikáját hirdető nyájaskodás mögött valójában ugyanaz a szemkilövető szociopata áll, aki egyszer már tönkretette a hazánkat.”