A pesti cool a magyar politikai jobboldalt idegesíti, immár legalább száz éve. Valójában a Nyugat és a kor kultúrpolitikája közötti hűvös viszony is azért volt, mert a Nyugat szerzőgárdája cool volt, a kor kultúrpolitikusai (és az általuk futtatott szerzők) meg nem voltak azok. Én azt is értem, hogy az irigykedés miért vegyül utálattal (már a nyilvánvaló antiszemitizmuson felül). A városi cool a vidékiek szemében sokszor visszatetsző. Tapasztalatom szerint Saint Louisban pont azzal a hangsúllyal mondják azt, hogy new yorki, mint ahogy Nyíregyházán azt hogy pesti. A new yorki cool emberek gyakran tartják a vidékieket valamiféle gatyás parasztoknak, akik egyáltalán nem coolak. Pedig egyrészt de, a cool ott is jelen van, másrészt pedig a cool egy része ott értelmezhetetlen.
De ettől még az van, hogy a magyar jobboldal és a pesti cool viszonya elkeseredetten ellenséges. Persze ezt a pesti cool szcéna pontosan érzi, és rájátszik. Nem tudom ki csinálta a cool listát, 2016-ban volt utoljára (már nem volt annyira cool ezért abbahagyták) de aki követte (nekem nagy kedvencem volt) az láthatta, hogy kizárólag gizda pesti gyerekek voltak rajta, jól körülírható féltucatnyi pesti gimnáziumból. Én szívesen nézegettem, egyrészt hogy megtudjam mi mostanában a cool, másrészt meg lehetett röhögni az odatévedő boomereken, akik hörögve bizonygatták, hogy tucatnyi gizda pesti zsidógyerek felsorolása nem cool.
Kössünk át most Bede Mártonhoz, aki újkorában vitathatatlanul cool gizda pesti zsidógyerek volt, és ebben a minőségében alapította néhány hasonszőrű társával a Matulát, ifjúságom meghatározó magazinját.Ott tette azt a nagyon jó megfigyelést, hogy a nyugati trendeket Magyarországra budapesti úrigyerekek hozzák be. Földes László vagy Zana Zoltán jó házból való úrifiúk, és különösen akkor képez ez (Bede helyes megfigyelése szerint) érdekes kontrasztot, amikor olyan trendet hoznak be, amelyet Nyugaton szegény proligyerekek találnak fel.