Részvételi autokrácia

„Nemrég felvettem egy stoppost. Próbáltam útközben kerülni a megosztó témákat, de ő nem volt ilyen tapintatos. A pandémiával kapcsolatos konteókra csak bólogattam, de ami ezután következett, annak hallatán nehezemre esett megőrizni a nyugalmamat. Neki „nincs baja ugyan a buzikkal, de azért ez mégiscsak természetellenes”. Ez persze még bőven belefér a Magyarországon megszokottnak nevezhető hétköznapi homofóbiába, de ezután érezhető félelemmel a hangjában kifejtette, hogy már azon gondolkodik, hogy kivegye a fiát az iskolából, mert „retteg a befolyásolástól”. Ha nem ülne rajtam valami furcsa politikai (vagy talán nem csak politikai) értelemben vett depresszió, az is lehet hogy coming-outoltam volna neki, de most úgy voltam vele, hogy jobb a békesség. Bár ez egy élmény, és nem egy reprezentatív felmérés, mégis azt igazolja, hogy az állami gyűlöletpropagandában megjelenő óvodásokat aktívan befolyásoló gonosz travi rémképe bizony képes egyes emberekben valódi szorongást kiváltani.

A lehallgatási botrány kirobbanása után egy nappal Orbán Viktor idejét látta überelni eddigi ocsmányságait, és olyat jelentett be, ami mellett szinte lehetetlen megőrizni a hidegvérét a minimális erkölcsi nívóval rendelkező hírolvasónak. Híveit a kirekesztés rítusába bevonandó, népszavazást jelentett be a buzikérdésről. Ez nem példa nélküli, hiszen hasonló logika mentén szerveződött a szerencsére érvénytelen 2016-os menekültellenes propagandanépszavazás is, csakhogy most a kollektíven megbélyegzendő csoport tagjai a szögesdróton innen élnek.”

Nyitókép: Trenka Attila