Az ellopott alkotmány

„A Fidesz 2012. január 1-jén életbe lépett, kőbe vésett és kőbe vésése óta kilencszer módosított alaptörvényével nem az a legnagyobb gond, hogy állandóan újravésik, ez csupán hitványságát bizonyítaná; s még csak nem is az, hogy ráerőltették a nemzetre, miután a fideszes parlementi többség megszavazta és törvénybe iktatta anélkül, hogy népszavazás erősítette volna meg. Nemzeti egységet nem lehet csinálni: az vagy »terem« egyik pillanatról a másikra, vagy nincs. 1956 októberében például láthatatlanul, de érezhetően »termett«, a Kádár-rendszer viszont még konszolidált éveiben sem tudta megteremteni. Hiányzott hozzá egy fontos összetevő. A »titok«, a forradalom néven nevezése és a nemzet legitimációja.

Az Orbán-rendszer – ne értékeljük túl azzal, hogy korszaknak nevezzük – kezdettől azzal kínlódik, hogyan tudja meghatározni önmagát. Próbálta antikommunizmussal, de nem talált kommunistát. Próbálta a sporton, a kultúrán keresztül, de ez egy elhízott, lustaságot vágyó, megfáradt nép, ráadásul örökségénél fogva túlságosan kicsi a kulturális bezártság luxusának élvezetéhez. Maradt a jövő nélküli, öncélú nacionalizmus - ha van másfajta egyáltalán.

A kierőltetett, oktrojált alkotmány ráadásul a nemzet megosztásával járt, ahelyett, hogy egyesítette volna, keretet nyújtva neki a politikai és társadalmi együttéléshez. Ami konszolidációt hozott volna. Kitagadás, megtagadás, elüldözés kísérte, ami nem sorscsapás, nem turáni átok, csupán a politika felhőjátéka. Berzsenyi hőzöngő rút szibarita váza, amely nem csupán önmagát képtelen elviselni, hanem összeférhetetlen saját európai otthonában is, ahonnan kitagadás fenyegeti.

Nem véletlen, hogy képzett elmék az oktrojált alkotmányban keresik a Fidesz ősbűnét. Nem kell sokat keresgélni, ott találják.”

Kép forrása: MTI/Máthé Zoltán