A konzervatívok esete Magyarországgal furcsa és egyszerű

„A »Szabad világ« című könyvben Louis Menand parafrázálta Hannah Arendtet, hogy leírja a 20. század elejének szellemi  viszonyait. A totalitarizmus támogatói »minden osztály lemaradtjai: lecsúszott arisztokraták, kiábrándult értelmiségiek, gengszterek, alvilági alakok. Olyan emberek voltak ezek, akik azt hitték, hogy a tiszteletreméltó világ egy olyan összeesküvés, mely megtagadja tőlük azt, ami jár nekik. A neheztelés politikájának megtestesítői voltak ők. Arendt úgy gondolta, hogy a a totalitárius mozgalmak vezetése ebből a csoportból származott«

Ez az idézet néhány hete visszhangzik a fejemben, és újra a felszínre tört, amikor Tucker Carlson úgy döntött, hogy a Fox News műsorát elviszi magával és Budapestről fogja sugározni, miközben találkozik Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel és egy Orbán által támogatott fórumon előadást is tart, melyben úgy dicséri annak szélsőjobboldali uralmát Magyarországon, mint Lincoln Steffens egyfajta konzervatív megszemélyesítője.

Ahogy a Washington Post munkatársa, Ishaan Tharoor megjegyzi: »Ez az egyik legkevésbé meglepő konvergencia a bolygón. Valójában, az amerikai konzervatívok jó néhány éve már, hogy szurkolnak Magyarországnak. Carlson látogatása jelentős felháborodást váltott ki a liberálisok és az egykori konzervatívok körében. Kezdetnek lásd: Jeet Heer, Jared Yates Sexton, Jonathan Chait, Zack Beauchamp, David French és Anne Applebaum.«

A National Review szerzője, Michael Brendan Dougherty számárs, aki »évek óta Orbán híve«, a »kis "l" betűs liberálisoknak« szánt kritikája összefoglalja a helyzetet: »Nem hiszem, hogy a legtöbb ember, aki Magyarországot bírlaj tudja egyáltalán, hogy miről beszél, és szinte minden külföldi kommentátort Magyarországon is örömmel használnak fel az ottani pártok szereplői«

Lehet, hogy van egy csomó igazság ebben a vádban, de az olyan emberek, mint Beauchamp, abból élnek, hogy as világ többi részét figyelik. Applebaum nyert már néhány díjat a régióról szóló könyveivel, és amikor ezt írja: »Tucker Carlson egy hetet Budapesten tölt annak érdekében, hogy bosszantsa az amerikaiakat és mindenkit, aki hisz Amerika azon az ideáljaiban, mint a jogállamiság, a szabad sajtó, a szabad választások és az a meggyőződés, hogy a demokrácia előnyösebb az önkényuralomnál. Orbán már jó ideje őszinte ezzel kapcsolatban, és azt mondta újságíróknak, hogy „a liberális demokratikus államok nem maradhatnak globálisan versenyképesek ”, és jobb, ha egy Oroszország ihlette illiberális államot hoz létre valamint Kína felé fordul«

Szeretném, ha én is azt mondhatnám, hogy jobban ismerem Magyarországot, mint a legtöbb szakértő. A feleségem családja onnan származik. Töltöttem időt Budapesten, és Tyler Cowenhez hasonlóan kedves emlékeim vannak arról, milyen volt az a hely. Ugyanaz a rendezvény, amely meghívta Carlsont, hogy előadjon, engem is megkért, hogy jöjjek el beszélgetni ősszel. Nem megyek – olyan tudósokat olvasok most, mint Erin Jenne és R. Daniel Kelemen, akik jóval sokkal többet tudnak Magyarországról, és kiegyensúlyozottabbak, egyúttal jobban is aggódnak annak illiberális íve miatt.

A konzervatívok nem azért rajonganak Magyarországért, mert a konzervatív politikai gazdaság életképes modelljét képviseli. Orbán sokat dicsért, költséges erőfeszítései a születési arány növelésére mulandó, csekély eredményeket hoztak; még Dougherty is elismeri, hogy a program célja »teljesíthetetlen«.

Az igazság az, hogy amit a konzervatívok csodálnak Magyarországon, az nem maga az irányvonal, hanem a politikai siker. Itt egy illiberális vezető, aki törvényes eszközökkel büntette meg ellenségeit, a rendszert a maga javára állította be és több mint egy évtizede kormányoz. Ennyi. Akik azt hiszik, hogy valami mélyebb dolog működik itt, azok becsapják magukat. A Konzervatív Állam ereje, a hatalom megszilárdítása a vonzó az olyan emberek számára, mint Carlson, akik pont ugyanolyan felszínesen értik csak meg Magyarországot mint az ország néhány kritikusa.

Az erről szóló esszéjében Applebaum csekély elismeréssel is illeti Carlsont: »Gyanítom, hogy Carlson, ellentétben a jobboldali újságírás egyéb társutasaival, valójában nem dőlt be az orbáni szélhámosságnak. Carlson cinizmusa ugyanakkor Amerika irányába olyan mély, és nihilizmusa olyan lehengerlő, hogy mindez nem érdekli. Ha képes feldühíteni az embereket, akkor eléri legfontosabb célját.« Akárhogy is, az a konzervatív szellemi törekvés, hogy Magyarországot felmagasztalják sokkal többet árul el a konzervatív elképzelések ürességéről, mintsem valami hatalmas ideológiai keresztes hadjáratról.”

Fotó: Brookings Institution