„Hollandiában a minap több, célzott lövést adtak le egy oknyomozó újságíróra. Az elkövető biztosra ment, mert fejbe is lőtte az éppen tévéstúdióból kisétáló férfit. E cikk írásakor még nem tudni, hogy életben marad-e, az orvosok küzdenek az életéért. 2017-ben Máltán egy publicistát kocsijára helyezett pokolgéppel végeztek ki, mert a kormánypárt, a Máltai Munkáspárt viselt ügyei körül szaglászott és ez egyeseknek nem tetszett. Egy évre rá Szlovákiában menyasszonyával együtt gyilkoltak meg egy újságírót, mert szintén a kormány gyanús dolgait igyekezett felderíteni.
Ez nem Afrika vagy Ázsia, még csak nem is a Balkán, hanem az Európai Unió. Az az Európai Unió, amelynek prominensei napról napra intéznek a magyar kormányhoz felemelt ujjú, aggódó intelmeiket. Intelmeket, amelyek a sajtószabadság visszaszorulásáról szólnak. Kifejezik sajnálatukat és féltésüket, mert hazánkban visszaszorulnak – szerintük – az európai értékek. A Riporterek Határok Nélkül vélekedése az, hogy Orbán Viktor az egyetlen EU-s vezető, aki súlyosan vét a sajtó szabadsága ellen.
Soroljam még?
No és akkor tegyük fel az adekvát kérdéseket.
Az EU-s vezetők közül hányan jelezték annak idején, hogy súlyosan sérül a sajtószabadság, amikor kivégeztek egy máltai újságírót? Hát amikor a szlovákiai illetőségűt? Ezidáig mennyi uniós tótumfaktum fejezte ki aggodalmát a holland sajtószabadság állapota miatt? Hol maradnak a szokásos tiltakozások és elmarasztalások? Tán – félve és hitetlenkedve jegyzem meg – csak nem valami kettős mérce áll a háttérben? Az a kétszínűség, amely napjainkra nagyjából az egyetlen, szinte minden nyugat-európai állam által elfogadott érték?