Sajtótemetés Magyarországon

„Egyszer erről is beszélni kell. Pontosabban: most van itt az ideje, mert olyan ocsmány hazudozás öntötte el a médiát, hogy ha továbbra is a megszokott, konfliktuskerülő módon a tintában tartjuk az orrunkat, nem, hogy rosszabbra fordul a helyzet, de egy idő után már az sem lesz, amiről most még folyik a vitának nevezett sárdobálás. A magyar sajtó jövője a tét. A kérdés tehát az, hogy van-e egyáltalán újságírás a mai Magyarországon? A válasz pedig úgy szól, hogy még akad, de már kezelik, hogy múljon el minél előbb. Az ősbűn pedig az a mondat volt, amit a magyar jobboldal azóta elhunyt oszlopa, Szentmihályi Szabó Péter írt le a Magyar Hírlapban, 2011. július 19-én: »A független újságíró mitikus lény, aki valójában sosem létezett, vagy megölték, mielőtt írni kezdett volna.«

Ez az alapja minden későbbi tételnek, ami falmelléki ravaszkodással, gazsuláló vigyorral, összekacsintva állítja: nincs és soha nem is volt független újságírás. Abszolút független persze, hogy nincs, annak ugyanis kizárólag adatokból kéne állnia, több volna benne a szám, mint a betű és levegőt kéne enniük a munkatársaknak: azonban a pártpolitikától független igenis létezik. De az elméleti alapokról később, most lássuk, miről van szó. Éspedig időrendben lássuk, hogy értsük is meg a folyamatot. Megjelent egy írás a Dunántúli Napló július 7-i, szerdai számában, kiemelt helyen, azzal a címmel, miszerint: »A gyerekeket sem kímélik már a homoszexuálisok« Kiemelt helyen? Szalagcím, hajtás fölött, ha ez még mond bárkinek is valamit. A tartalma lényegében véve azt kifogásolja, hogy: »Hiába tekintik sokan nyílt provokációnak a homoszexuálisok szeptemberre tervezett pécsi felvonulását, a másságot hirdető szervezetek nem elégszenek meg ennyivel, már a nyáron tartanak egy programot.«

Azt nem említi, miszerint a rendezvényen a részvétel önkéntes, azt sem, hogy a homoszexualitás nem azonos a pedofíliával, a meleg érdekvédelmi szervezeteket viszont »homoszexualitást propagáló szervezeteknek« nevezik, és célozgatnak rá: az esemény megrendezésére »a társadalom többsége reagál majd érzékenyen«. Szóval, minimum szélsőjobb tüntetésre számítson a közönség, de lehet ebből több is. Mindezt ugyanaz a lapszám megfejelte egy főszerkesztői jegyzettel, ami abból, hogy a filmeknek, tévéműsoroknak vannak meleg szereplői is, levezeti: gyermekeinket homoszexuálissá akarják nevelni.”