Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Rendkívül furcsa viszonyt ápol az adózással a baloldal vezére. Hol ezt mondja, hol azt, de ne felejtsük: a vége mindig ugyanaz!
„»Mi a csudát tudnak önök ígérni a nemzetnek? Majd még egy-két hihetetlen, észszerűtlen, elvetemült adócsökkentést? […] Önök bukni fognak« – mondta nemrégiben Gyurcsány Ferenc az Országgyűlésben. A baloldal sámánjának nagyon furcsa a viszonya az adózással (is).
Ha kormányfői pozícióban találkozik a kérdéssel, akkor nagyon könnyen lehet, hogy egyik nap támogatja az adócsökkentést, ám a másik nap már képes az ellenkezője mellett érvelni. Ezzel annak idején még a Szabad Demokraták Szövetségét is zavarba hozta. Olyannyira, hogy 2009. január 31-én az SZDSZ felszólította az akkor (még) kormányfői pozícióban lévő Gyurcsányt, hogy tisztázza az álláspontját az adórendszerrel kapcsolatos elképzeléseiről. Mert valóban az volt a helyzet, hogy az egyik héten a közterhek lefaragása mellett érvelt, a másik héten egy másik beszédében meg arról értekezett, hogy nincs szükség adócsökkentésre, vagy éppen az volt a szöveg, hogy miért nem lehet azt megcsinálni. Az SZDSZ ezért a következőt kérte szó szerint a miniszterelnöktől:
»hétfő reggel írjon alá egy egymondatos, közérdekű kötelezettségvállalási nyilatkozatot. A nyilatkozat így szól: Alulírott Gyurcsány Ferenc, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke kijelentem, hogy az adócsökkentés témájában megfogalmazott, egymásnak ellentmondó nyilatkozataimat visszavonom, és az Országgyűlés január 29-i, rendkívüli ülésén általam elmondottakat tekintem végleges álláspontomnak.«
Azt azonban mindenképpen érdemes hangsúlyozni: ha Gyurcsány Ferenc adócsökkentés lehetőségét vetette fel, akkor annak mindig adóemelés lett a vége.”