Nyitókép: jelenet a marosvásárhelyi fekete március tüntetéseiből
Az Editura Evenimentul și Capital bukaresti kiadó gyorsan reagált a magyar-román viszony rendezése érdekében megtett külügyminiszteri szintű lépésekre, és piacra dobta Teodor Păcuraru tartalékos titkosszolgálati (SRI) ezredes és Florian Bichir, a legsőtéttebb szekuritátés hagyományokat ápoló influencer fércművét, a Târgu-Mureș 1990: Zori însângerate-t (Véres virradatok).
Az „alkotás” elképesztő hazugságokkal és konspirációs elméletekkel traktálja a jámbor olvasót. Azért, hogy minél többen hozzájussanak a magyarság ellen uszító szöveghez, a „művet” nem könyvesboltokban árusítják, hanem újságos bódékban és online terjesztik. Szülővárosomban, a Fekete márciust 1990.-ben elszenvedő Marosvásárhelyen pillanatok alatt szétkapkodták, Bukarestből kellett megrendelnem azt a példányt, amelynek elolvasása – a valóság ismeretében – tiszta mazochizmus.
A szerzők azzal indítanak, hogy elmagyarázták: a kötet címe az 1920.-ban a „tenger nélküli admirális” Horthy Miklós által megfogalmazott területi revíziós terv elnevezését idézi. Olvasatukban a tökkelütöttként ábrázolt magyar politikusok nem csak Erdélyt, a Felvidéket stb. szerették volna Magyarországhoz visszacsatolni, hanem Grazot és Bécset is (??). A magyar politikai vezetés „szerencséjére” az osztrák-magyar hadseregben kiképzett profi katonatisztek megakadályozták a Virradat terv szerint indítandó, reménytelen katonai kalandot. A Virradatban elképzelteket a bécsi „diktátumok” ideiglenesen és részlegesen megvalósították, de a második világháború utáni békeszerződések visszaállították a trianoni határokat.
És itt jön az újabb, elképesztő csavar: a magyarok szerintük sohasem mondtak le a Virradat megvalósításáról, ebből kifolyólag a horthysta revíziós elképzeléseket felkarolta a szovjet KGB által kiképzett magyarországi kommunista hármasfogat, Szűrős Mátyás ideiglenes köztársasági elnök, Németh Miklós miniszterelnök és Horn Gyula külügyminiszter. A kágébések, azért hogy megakadályozzák a Magyar Szocialista Párt térvesztését, szovjet ügynökökkel karöltve a bicskei táborban kiképzett turistának álcázott „leventékkel” és a szövetséges romákkal együtt kirobbantották az 1989 decemberi temesvári „zavargásokat”, és az 1990-es marosvásárhelyi Fekete márciust. A szerzők annyira jól „informáltak”, hogy még azt is tudni vélik, a magyar vezetés 1989 júniusában a magyar-osztrák határzár lebontásáért cserébe nem pénzt kért, hanem azt, hogy a Szovjetunió csatolja Magyarországhoz Erdélyt! Számomra teljesen érthetetlen, ez a szekus társaság hogyan volt képes bizonyított tényként leírni azt, hogy a három „kágébés kommunista” azt képzelte, a Német Demokratikus Köztársaság felszámolásához, a német egyesítéshez nyújtott magyar segítségért a Szovjetunió hálából visszacsatolja Erdélyt? Szerintük Mihail Gorbacsov szovjet elnök józanságának köszönhető, hogy a visszacsatolás nem jött létre.