Ne hagyjuk, hogy belerángassanak minket az új hidegháborúba!

„Bizalmas beszélgetéseket nem illik kiszivárogtatni. De ahogy a bizalmas iratoknál, úgy a szóbeli megjegyzéseknél is eljön az idő, amikor már feltehetően nyilvánosságra hozhatjuk azokat. 2004-ben az Európai Parlament frissen megválasztott tagjaként Josep Borrell akkori EP-elnök rajtam keresztül üzente meg a magyar szocialistáknak, hogy súlyos hibát vétettek az iraki háború támogatásával. (Gondolom, másokon keresztül is elküldte ezt a figyelmeztetését.)

Az Egyesült Államok lerohanta Irakot a később nemlétezőnek bizonyult iraki tömegpusztító fegyverekre hivatkozva, de két nagy európai szövetségese, Franciaország és Németország látványosan elhatárolódott a kalandtól. Olyannyira, hogy a Brandenburgi kapunál ki is állították Rodin Gondolkodójának a másolatát, finom jelzéseként a két nyugat-európai állam racionális gondolkodásának.

Josep Borrell akkor spanyol szocialistaként töltötte be az EP elnöki posztját, később külügyminiszter is volt hazájában, és jelenleg az EU külügyi főbiztosa. 2004-ben kendőzetlen udvariaskodás nélkül mondta el nekem, hogy az újonnan felvett kelet-európai tagok nagyon rossz döntést hoztak, amikor az USA oldalára álltak a Franciaországgal és Németországgal való konfliktusában. Az Egyesült Államoktól semmi lényegeset sem várhatnak el ezért a gesztusért, a francia-német tengely viszont azt látja, hogy stratégiai kérdésekben nem számíthat az újonnan felvett keleti tagállamokra. Azok a nyugati nagyhatalmak közti vitákban az USA oldalára állnak, ami meggyengíti a nyugat-európai közösségbe való integrációjukat. Ennek, üzente, az új hétéves költségvetés szűkmarkúságában is nyoma lesz.

A klasszikus hidegháborút egész Kelet-Európa, így hazánk is évtizedeken át megszenvedte. De ha kevésbé tragikusan is, megszenvedték a nyugat-európai és amerikai baloldali pártok, a szakszervezetek, tudósok, művészek is. Máris érzékelhető, hogy az új hidegháború is a régi mintát követné. Mindenki ellenség, aki kommunista, mindenki kommunistagyanús, aki baloldali, szocialista vagy mérsékelt liberális. Kína kapcsán pedig – jobb társaságban persze kimondatlanul – megjelenik a jó öreg rasszizmus is.”