Karácsony Gergely elárulta Budapestet

„Másfél éven át – amennyire közéletet narráló értelmiségiként tehettem – kerülni igyekeztem Karácsony Gergely bírálatát. Annak ellenére álltam így az MSZP örökös jelöltjének személyéhez, hogy politikai ellenfelek voltunk, így nálam legfeljebb Tarlós Istvánnak lehetett több oka és joga számonkérni a hivatalban lévő főpolgármester kampányhazugságait. Másfél éven át mégsem álltam bele Karácsony Gergelybe, bármennyire viszketett a tenyerem, mert lesújtó véleményem ellenére meg akartam adni a hivatalba lépő főpolgármesternek azt az öt évet, amelyre a budapestiektől megbízatást kapott. Úgy éreztem, simán megengedhetem magamnak, hogy nagyvonalú legyek – e téren is példát akartam mutatni.

Másfél év alatt, amíg én ki sem mondtam, és le sem írtam a nevét, Karácsony Gergely feltöltötte az Orbán fülkeforradalmát megelőző nyolc év balliberális politikuselitjével a Városházát, Tarlós Istvánt a beígért elszámoltatás helyett Budapest díszpolgárává avatta, sárga festék szétkenésével farolt ki a kampányígéreteiből – hazugságnak bizonyult a stadionstop és a Tiborcz-adó vállalása is. Aztán – ahogy az várható volt – Karácsony Gergely másfél év után dobja a fővárost, mint egy rühes szajhát, és újra az MSZP miniszterelnök-jelöltjeként parádézik. Budapest nem volt más neki, mint zsákmány és ugródeszka. Bocs, de én szóltam.

Karácsony Gergely elárulta Budapestet. Ebben a helyzetben – bármennyire fáj is ez az úgynevezett demokratáknak – igenis kampányolnom kell Márki-Zay Péter és Pálinkás József jelöltsége mellett. Végignéztem, miként hazudozik Karácsony Gergely, végignéztem, mit tett főpolgármesterként, és nem akarom végignézni, hogy ugyanezt teszi kormányfőként is. Túl sok betegesen hazudozó, szociopata miniszterelnöke volt már ennek az országnak – úgy értem, Gyurcsányon és Orbánon kívül is.

Ha az a kérdés, hogy személyesen kedvelem-e Karácsony Gergelyt, arra az a válasz, hogy nagyon nem. Ha pedig az a kérdés, hogy irigylem-e a főpolgármesteri címét, arra meg az a válaszom, hogy egyáltalán nincs mit irigyelnem rajta. Az a főpolgármester, akinek a kampányát a kommunista utódpárt parkolási panamából finanszírozza, akinek a családját a saját elvtársai fenyegetik, aki nem tud változtatni Budapesten, legfeljebb baráti vállalkozóknak újabb és újabb mutyikat elintézni, nem főpolgármester, hanem Molnár Zsolt MSZP pártigazgató akarat nélküli bábja. Büszke vagyok arra programra, amit letettem a fővárosiak elé, büszke vagyok a közösségi adományokból elért négy és fél százalékomra, de a legbüszkébb arra vagyok, hogy Karácsony Gergellyel ellentétben soha nem csaptam be a budapestieket.”