„A szónokok – közismert ellenzéki közéleti emberek, parlamenti képviselők és maga a főváros főpolgármestere, miniszterelnökjelölt-aspiráns – azzal érveltek, hogy a telepítéssel megérkezik hozzánk a kommunizmus, és nyitjuk a teret a kínaiak akadálymentesített, felderítő tevékenységének is. (Legutóbb a kémkedés vádjával a Nemzetközi Befektetési Bankot illették, soraiban Oroszországgal és rajtunk kívül további négy EU-tagországgal, mint részvényessel)
A demonstráció létszám dolgában szerényre sikeredett, ezért a róla tudósító nyugati médiumok az elemi erejű felháborodást demonstrálandó – nem először és vélhetően nem is utoljára – most is arra kényszerültek, hogy vágóképeiket más eseményekről kölcsönözzék.
Szűnni nem akar a paksi atomerőművi beruházás körüli hisztéria sem, amihez az oroszok adtak kedvező hosszú lejáratú hitelt, és nagy időtávra biztosítja majd az országnak a növekvő mennyiségű és olcsó áramellátást, tehát nem a globalista piacról kell majd vásárolnunk. Az ügyekkel kapcsolatban először a hasznos idióta fogalma tisztázandó. A fogalom tartalma szerint hasznos idióták azok, akik az ügyek, valós lényegéről, ami ellen (vagy éppen mellett) demonstrálni jöttek, semmit sem tudnak, vagy alapvető tévedésben vannak, de a tudatlanok magabiztosságával nyilvánítanak véleményt.
A felvonultatott jórészt fiatalabb korosztályokból a legtöbb hazai szofttudományos képzési helyekről kikerülők ezt a mértéket bőven megütik, mert valós tudás helyett útravalóként jól ellátják őket oktatóik divatos globalista toposzokkal. Ami a kémkedést illeti, külföldön működő intézetekben mindig folyik bizonyos helyi ismeretszerzés. A hazai felderítés feladata, hogy ezt illő módon kordában tartsa. (Én égek a vágytól, hogy megtudjam, az amerikai követség Szabadság téri épületének tetején a hatalmas technikai építmény milyen célt is szolgál.)
A Fudan-ügynél érdemes a kommunizmus veszélyével is foglalkozni, a főszónok miniszterelnökjelölt-aspiráns ugyanis nagyon tart ettől az egyetemlétesítés kapcsán. Mennyire is kommunista ma Kína, ez itt a kérdés? Az valóság, hogy egypártrendszerben élnek a kínainak, és a pártot kommunista pártként ismerik. A kommunista klasszikusok, Marx, a Kommunista Kiáltvány szerkesztője, és Lenin, az első alkalmazó a magántulajdont a kommunizmustól merőben idegennek tekintette.”