„A magyar futballtörténet legnagyobb katasztrófája – amely heves tüntetéshez vezetett, sokat ártott a fennálló rezsimnek, és része volt annak a folyamatnak, amely forradalmi lázadásba torkollott – az volt, amikor Magyarország labdarúgó-válogatottja az egyik világbajnoki döntőben vereséget szenvedett, és csupán ezüstérmes lett.
Most pedig, úgy tűnik, a magyar futballtörténet legnagyobb diadala, amely összekovácsolja a nemzetet (mert „végre egyetért valamiben”), amely igazolja sok ezermilliárd forint elköltését a labdarúgásra a társadalom bajainak orvoslása helyett, amely egy ütemre dobogtatja a nép és a kormány szívét – az lesz, hogy Magyarország válogatottja győzelem nélkül, kettő ponttal, mínusz hármas gólkülönbséggel kiesett az Európa-bajnokság csoportköréből, a 24 csapatos mezőny utolsó negyedében, számszerűsítve a 19–24. helyen végezve.”