A térdelés gesztusának melyik értelmezése előtt hajtunk térdet?

„A kulcs természetesen a kontextus: Kaepernick és társai ugyanis nem egyszerűen csak fél térdre ereszkedtek, hanem a mérkőzések előtt elhangzó himnuszt hallgatták végig ebben a testhelyzetben, annak ellenére, hogy az Egyesült Államokban törvény írja elő, hogy a nemzeti himnuszt vigyázzállásban, az ember jobb kezét a szíve fölé helyezve kell hallgatni.

A játékosok demonstrációja tehát ennek szándékos megtagadása volt, amit a nézők, politikusok, újságírók általában úgy értelmeztek, hogy nem hajlandók az előírt módon megadni a tiszteletet egy olyan országnak, amely úgy bánik a polgárai egy részével, ahogyan az Egyesült Államokban élő kisebbségek, különösen az afro-amerikaiak tapasztalják.

A térdelés gesztusának puszta denotáció irányába tolódó intézményesülése tehát jelen esetben például egyértelműen annak a fennálló rendnek kedvez, amely nem kívánja a rendszerszintű rasszizmus problémáját mélyebb gazdasági és társadalmi okokra visszavezetni, vagyis mindazoknak, akik a megoldást valamely mélyreható társadalmi változásban látják, a térdelés szemiotikai jelenségként leírt intézményesülése alapvetően nem pozitív hír, hiszen a denotáció erősödése a konnotációval szemben gyengíti az interpretáció lehetőségét és a többértelműséget, ami politikai szempontból a potenciálisan a (bármilyen típusú) strukturális változáshoz elvezető társadalmi diskurzus alapja lehetne.”