Mert az elmúlt napok híre, amelyre már oda sem figyel az ország, s amely – úgy tűnik – nem is éri el az ingerküszöböt, pedig a Fideszhez és Orbánhoz méltó aljasságról van ismét szó, hogy átadja a kormány az állami bérlakások kezelését az egyházaknak, s az egyházakhoz kiszervezett lakásügynökséget a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (katolikus jótékonysági hálózat) és a református szeretetszolgálat cége fogja bonyolítani.
Ha van szekuláris-állami feladat, az éppen a bérlakások kezelése, ám az állami tulajdonú lakóingatlanokat ingyenesen átadja most az állam az egyházaknak, mindenféle állami garancia nélkül. Az állam kifosztása során az egyházakra orgazdaként számít a rezsim.
Különös (egyházi) házasság, különös (egyházi) bérlakások.
Az ember elgondolkodik, hogy a katolikus és a református egyház ügyintézése során, ahhoz hogy valaki bérlakáshoz jusson, a továbbiakban szükséges lesz-e a felekezeti hovatartozást igazoló dokumentum bemutatása, és az állami lakásokkal gazdálkodó katolikus és református szeretetszolgálat megválaszolja-e azt a kérdést, hogy mi, belgák, hova menjünk lakni? (Tudom, volna rá válasz, de az egyelőre még nem minősül hivatalos feleletnek.)
Viszont Mikszáth továbbra is hihetetlenül aktuális.