Miért az áldozatnak kell magyarázkodnia, miért nem az elkövetőket vonjuk felelősségre végre?

Karikó Katalin két fő bűne: 1. Nem Ábrahám és Izsák népéből származik, de így is sokra vitte. 2. Elment Orbánhoz a Karmelita kolostorba. Na, ezért akarják lerángatni a sárba...

Gyurikám, aranyom, ha írunk valamiről, előbb tájékozódunk. Te a rendszerváltozás környékén születtél, élményeid és tapasztalataid tehát nem lehetnek róla. Valóban nem 'tetszettünk' forradalmat csinálni. Ha 'tetszhettünk' volna, akkor sem csináltunk volna, mert Magyarországon nem volt forradalmi hangulat, mint 56-ban. Azért nem volt, mert ez a 'szocialista láger' nem volt "pokol". Ez volt az ún. 'gulyáskommunizmus'. A nyugatiak azt tartották a 70-es, 80-as években, hogy Kádárt szabad választáson is megválasztanák a magyarok, amiben volt igazság, feltéve, hogy azt a szabad választást a komcsi rendszer keretein belül tartották volna. A rendszerváltoztatás nyarán, egy hónappal Nagy Imréék újratemetése után temettük Kádárt. Rengetegen gyászolták és azok közül is sokan támogatták a rendszerváltoztatást. A közel hétszázezer párttag többsége is támogatta. Ők is rendes emberek voltak. Az akkor élő emberek körében a rendszerváltoztatás előtt az volt az általános vélemény, hogy az a rendszer az ő életükben nem fog megváltozni, s miután Kádár vezérelvvé tette, hogy "aki nincs ellenünk, az velünk van", s ennek megfelelően hagyta élni az embereket, s korlátozott keretek között még az alkotó jellegű munkavégzést is lehetővé tette, sokan éltek a felkínált lehetőségekkel. A rendszerváltozás azért következett be, mert a 80-s évek végére a SZU elbukta a gazdasági versenyt a Nyugattal és a fegyverkezési-technológiai versenyt az USA-val szemben, és egy csodás történelmi véletlen következtében Gorbacsov került hatalomra. Az amerikaiak meg tudtak egyezni Gorbacsovval a rendszerváltoztatásról, azzal a feltétellel, hogy nem lesz felelősségre vonás és bosszúállás. A megegyezést a kommunista iga alatt élő népek támogatták, mert a nyolcvanas években egyre nagyobb nyomorban éltek. Kivéve Magyarországot, mert nekünk a nyugatiak adtak hitelt, a mi kommunistáink pedig 56 emléke miatt nem vállalták be az elnyomorodást, inkább felvették a hiteleket. A vértelen és felelősségre vonás nélküli rendszerváltoztatás kötelezettsége ránk is vonatkozott, s a fent elmondottak miatt nem is volt tömeges igény elszámoltatásra. A magyar rendszer is kőkemény diktatúra volt, ám az elnyomás pontokban érvényesült, nem volt általános. Azaz az egyes embereket presszió alá helyezték (megzsarolták, háttérbe vagy külföldre szorították, elszigetelték, stb.), de ezeket az eseteket nem hozták nyilvánosságra, nem volt közismert a háttérben tartott erőszakszervezetek tevékenysége. Karikó Katalin és minden kisebb-nagyobb mértékben presszió alá vont személy eldönthette, hogy enged a nyomásnak és beáll, elmenekül vagy megpróbál túlélni, de a döntését nem volt módja közhírré tenni, általában még baráti-rokoni körben sem. A társadalom passzív többsége Magyarországon sem a valós gazdasági helyzetről, sem a rendszer erőszakos arcáról nem volt képben. Ilyen háttérrel milyen elszámoltatást reklamál Szalma György? És hogyan lett volna lehetséges olyan elszámoltatás, amely a kommunista rendszer működtetőinek leszármazottaira is kiterjedt volna? A mai "kártékony" ellenzékiek akkor is itt lennének és ilyenek lennének, ha a rendszerváltoztatás során lett volna valamilyen elszámoltatás.

Azért, Gyuri, mert az elkövetők közül soknak van állampárti érintettsége. A mai állampárt vonatkozásában...

Gyuri, ezzel az írással sem leszel a hónap szócsöve a ner-ben. Nem igaz nincs valamiféle kommunikációs tréning nálatok, talán használna kicsit.