„Ahogy múlik az idő, úgy kopnak, maradnak el a régi, iskolai kapcsolatok, és adják át a helyüket új munka- és érdekkapcsolatoknak. Mivel sem közös munka, sem közös érdek nem fűz bennünket össze, a mi kapcsolatunk is megszakadt, és átadta a helyét új kapcsolatoknak. A Te esetedben ezek a Jakab Péterrel, Gyurcsány Ferenccel, Gál J. Zoltánnal, Draskovics Tiborral való kapcsolatot jelentik, ami – valljuk be őszintén – elég sz…r lehet. Engem vidéki vállalkozókhoz, falusi polgármesterekhez, keményen dolgozó parasztemberekhez, állattartókhoz, favágókhoz vagy éppen – magyar vagy cigány – napszámosokhoz fűznek a munka- és érdekkapcsolataim. Habár teljesen más irányba kanyarodott az életünk, mint volt kollégista társamnak, érdeklődéssel követem a közéleti karrieredet. Érdeklődéssel és – egyre nagyobb – megrökönyödéssel. (...)
Ami az alkalmasságot illeti, úgy gondolom, hogy a mi vezetőnk nem lehet akárki. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy olyan »se hús, se hal« emberek álljanak az ország élén, mint a hollandoknál. Vagy a belgáknál, a svédeknél, a finneknél. Mi, magyarok, a kezdetektől különböző hatalmak ütközőzónájában élünk, és az elmúlt bő 1100 évben csak úgy tudtunk megmaradni, hogy súlyos történelmi időkben mindig voltak nagy formátumú vezetőink, akik elkötelezettek, bátrak és bölcsek voltak, és ha kellett, az életáldozattól sem riadtak vissza. Akik kiváló, átlagon felüli emberek voltak. Ne haragudj, hogy ezt mondom, de a Te miniszterelnökséged egy vicc lenne! Egy rossz vicc. Sőt: egy tragédia. (...)