„Minél többet nézem és hallgatom Fekete-Győr Andrást, C-3PO és Che Guevera szerelemgyerekét, úgy buknak ki a programozási hibák. Egyelőre csak arra képes a droid, hogy bizonyos kulcsszavakat felismerve hangosan és agresszíven a környezetére öntse a minimális szókészletét. Ez a lopás, a korrupció, az európai értékek, az igazságosság, a zöld jövő, ilyesmik, meg az, hogy finn oktatás.
Fekete-Győr szeret szerepelni, plusz kényszerben is van, mint az előválasztási bolhacirkusz legesélytelenebb szereplője. Valahogy csak fel kellene jönnie utolsóról az utolsó előtti helyre. Beleállt csütörtökön a vitába Orbán Balázzsal a felsőoktatásról, de most felszívta magát, igyekezett tanulni a kínos Partizános kicsontozásból.
Annyit megtanult, nem lehet bizonytalannak és gyengének látszani, maximumra pörgette azt a kevés tesztoszteront, amit a teremtő számára kimért, és már a vita előtt eldöntötte, szétüti Orbán Balázst.
Tök mindegy, merre fut a diskurzus, támadni fog mindent mindennel. Ezzel a vita az első pillanattól már elvesztette értelmét és lényegét,
amit láttunk az egy frusztrált és beszűkült kamasz vagdalkozására hasonlított leginkább. Fárasztó volt, irritáló, de leginkább értelmetlen. Le a kalappal Orbán Balázs előtt, sokat látott pszichiáterek türelmével tűrte.
Megint előhozakodott Fekete-Győr a finn oktatással, nem először, hiszen ez a programja a Momentumnak, ezt a szálat emeljük tehát ki, és gombolyítsuk fel. Finn oktatás kell, itthon is, eldöntött kérdés. Mert ez így működik egyébként, hogy az évszázadok alatt kiérlelt társadalmi folyamatokat letöltjük, futtatjuk. Done. Vegyük gyorsan észre, a huszadik század magyar kommunista gyakorlata ez : vas és acél országa, rizsföldek, meg a magyar narancs, kubikos tanácselnökök, segédmunkás miniszterek, osztálycsere, deklasszálás, igazi sikertörténet.”