Az ember, aki küzdött és bízva bízott – Jankovics Marcell emlékére

„Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” – szól az Úr Az ember tragédiájának utolsó sorában.

És Jankovics Marcell megfogadta a parancsot. Küzdelmes munkával hatalmas életművet alkotott meg és hagyott hátra az utókornak.

Jankovics Marcell a mai magyar kultúra egyik óriása volt. És nagyon kevés magyar óriás volt és van velünk, a kései huszadik század és a korai huszonegyedik század évtizedeiben.

A grafikus, rajzfilmrendező, kultúrtörténész és író

Ő is egyfajta magányos cédrus volt, mint – mondjuk – Ady. Vagy Csontváry. Vagy Makovecz. Globálisan is eredeti és újszerű, mégis magyar. Nagyon magyar.

Jankovics Marcell sok évtizednyi munkásságával – benne a Sisyphussal, a Magyar népmesékkel, a Fehérlófiával és a hosszas munkálkodás után teljesen elkészülő Az ember tragédiájával beírta magát a magyar vizuális művészetek történelemkönyvébe. 

Sisyphus (1974)

Halálával

Ezen belül pedig kifejezetten a magyar konzervatív, jobboldali nyilvánosság is elveszített valakit, aki kikezdhetetlen renoméval, mélyrétegekben gyökerező alapállással és magasra s távolra tekintő horizonttal tudta képviselni a továbbélni, újjá- és újjászületni képes magyar hagyomány ügyét.

Elhunyt Jankovics Marcell. Eggyel kevesebb élő óriás maradt, és ugyanennyivel nőtt a törpék aránya a magyar kultúrában és nyilvánosságban.

Nyugodjon békében, egy lenyűgöző életmű küzdelmes megalkotása után!