„Összemosolyogtok, és mindketten arra gondoltok, milyen jó döntés volt, hogy testvéreket adtatok a gyerekeiteknek ajándékba.
Évek óta ez az első olyan éjszaka, amit jó eséllyel át tudsz aludni. A folyamatos műszakot átvállalták a nagyszülők, ők figyelnek, ők állnak ugrásra készen, ha jönne a roham. Pihenhetnél, mégis forgolódsz az ágyban. Tudod, hogy jó kezekben van, tudod, hogy nem lesz baj, mégis ott járnak a gondolataid. Vajon ki lesz majd mellette, ha te már nem lehetsz? Mi lesz vele akkor?
Szép, tavaszi idő van, csak a szél fúj erősen. Hiába sepregeted össze a cseresznyefa lehullott virágait, újra meg újra széthordja a szél. A kopott Suzuki ismerős motorzúgására nézel csak fel. Nézed a magas fiatalembert, aki kiszáll az autóból, és boldog mosollyal egy óriási orgonacsokrot ránt elő. Amikor feléd indul, sokadszor csodálkozol már rá, hogy felnőtt a fiad.
Kedves édesanyák, nagymamák, dédnagymamák! Köszönjük, hogy voltak, köszönjük, hogy vannak, köszönjük, hogy lesznek. Isten áldja önöket ma, anyák napján!”