Úgy érzem, kénytelen vagyok tisztázni bizonyos félreértéseket

„Kedves Barátaim! Kollégák! Hallgatók, oktatók, támogatók!

A tényferdítés mindennapos lett, a hamis állítások dúsan burjánzanak körülöttünk, és ez súlyos, hosszú távon veszélyes állapot. Sokan áldozatul eshetnek a szándékos megtévesztésnek. Úgy érzem, kénytelen vagyok tisztázni bizonyos félreértéseket, elsöpörni a tisztánlátás útjából az újra és újra felbukkanó hamis állításokat, visszaverni a nemtelen támadásokat – nem a magam, hanem a régi SZFE és a freeszfe teljes közössége nevében és érdekében. (Vigyázat! Hosszú lesz.)

Különféle orgánumok az SZFE új vezetőire hivatkozva ismétlődően igyekeznek meggyőzni a közvéleményt arról, hogy az ősszel lemondott korábbi vezetők felelőtlenül veszélybe sodorták az egyetem működését, magára hagyták az intézmény polgárait. Ez természetesen nem igaz – sokan, sokféleképp elmondtuk –, de a rég megcáfolt állítások látszólagos bizonyítékokkal dúsítva ismét felbukkannak, és a kevéssé informáltakat elbizonytalaníthatják. Öntsünk tehát újra (remélem végleg) tiszta vizet a pohárba!

Visszatérő tévedés, illetve hamis állítás, hogy 2020 szeptemberében az egyetem vezetőjeként kértem a félév felfüggesztését/érvénytelenítését. Nem igaz. Ezzel szemben igaz, hogy részletes indoklással kértem az Oktatási Hivatal (OH) sürgős állásfoglalását, vajon lehetséges-e néhány maximálisan gyakorlat-orientált szak – például az összesen kétéves filmrendező és operatőr MA – félévének elhalasztása, amennyiben a vírushelyzet súlyosbodása immáron a második szemeszterben teszi lehetetlenné a képzést (amelyért egyébként egyes diákok magas tandíjat fizetnek).

A Mandiner lejáratásra szánt cikkének hála ez a levél immár nyilvános. Az OH a minisztériumhoz utalt bennünket, de a kérést már nem ismételtük meg. Az ősz ellenben azzal telt, hogy az időközben taktikát váltott új vezetés ellenében bizonyítsuk: az oktatást a nehéz (sőt: általuk mesterségesen nehezített) körülmények közt is tisztességesen folytatjuk. A legújabb – de máris több helyütt fölbukkant – valótlan állítás szerint távozó vezetőként akadályt gördítettem az utódok munkája elé. Ez sem igaz.

A Novák Emiltől érkezett szeptemberi megkeresésre írt válaszlevélben kifejtettem, hogy őt mint a hatályos törvény ellenében megbízott vezetőt nem tartom ugyan legitimnek, ám mégsem kívánom megnehezíteni a dolgát, ezért rendelkeztem, hogy minden szükséges dokumentumot bocsássanak rendelkezésre a titkárságon – ahol annak valójában és rend szerint a helye is van. Ezzel a valós ténnyel szemben elég nehéz fenntartani a szándékos akadályozás vádját. Még úgy is, hogy a Mandiner április 9-i cikkében (lejárató szándékkal) idézett levelemet a szerkesztő manipulatív módon kétfelé vágja, és hamisan azt a látszatot kelti, hogy annak második részét később – a címzett újabb megkeresésére válaszul – írtam. Nem így van, de még ha így volna is, a rövid szöveg akkor is magáért beszélne.

Többször ismételt hamis vád, hogy az új vezetőség elől elhallgattuk az egyetem akkreditációs kötelezettségét. Éppen ellenkezőleg. A valóság: távozásomkor a titkárságon letétbe helyeztem a szabályoknak megfelelő jegyzőkönyvet, amely felsorolja az átadandó rektori-rektorhelyettesi teendőket. A folyamatban lévő ügyek rubrikában elsőként feltüntetett ügy nem más, mint a MAB-akkreditáció.

A Mandiner fent említett publikációjába bizonyítékként beszkennelt jegyzőkönyvben ez jól látható (noha a dokumentumot az újságíró »sajtpapírnak« titulálja – erről bővebben később). A Mandiner április 9-ére datált lejáratás-kísérlete ismétli meg az új vezetőknek azt a könnyen cáfolható vádját is, miszerint az akkreditációs folyamatot veszélyeztettük vagy elhanyagoltuk volna. Nem így van. Ez a hamis állítás éppenséggel ismét a maguk idézte dokumentumoknak mond ellent. Hisz a Mandiner előző napi publikációjában föllistázza (ha hiányosan is) a korábbi SZFE-vezetés és a MAB levelezésének számos tételét – ez a folyamatos kommunikáció pedig önmagában is azt bizonyítja, hogy folyamatosan rajta voltunk az ügyön.Az ide vágó, untig ismételt tartalmi csúsztatást kénytelen vagyok sokadszor (remélem, utoljára) helyére tenni. A jelenlegi vezetők állításával szemben szó sem volt ismételt halasztáskérésről, nem is lehetett – hisz ilyenre egyszer van csak mód.

A valóság ez: a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) által felajánlott menetrend-változatok közül kiválasztottuk azt, amely tágabb határidőt ajánlott, majd megköszöntük, hogy a MAB ezt nyugtázta. Eddig tehát – noha több levélváltás zajlott – semmiféle halasztás nem történt. Később – immáron a járványhelyzet és a »modellváltás« szorításában – a teljes akkreditációs folyamat egyszeri átütemezését kértük 2021-re, amelyhez a MAB hozzá is járult. Ennek értelmében a fizetési határidő 2021. márciusának végére módosult, az önértékelés elkészítéséé pedig 2021. július 31-re.

Zárójel: ezzel párhuzamosan megbíztam három akkreditációban jártas tanárkollégát, hogy – az akkor még igen távoli határidő ellenére – készítsék elő az akkreditációhoz szükséges dokumentumokat. A 2020. július 31-én (az SZFA kuratóriumi névsorának nyilvánosságra hozatala napján) érkezett MAB-szerződés aláírását elmulasztottuk ugyan, de ezzel semmilyen kár nem keletkezett, miután az aláírásra további három hónap állt volna rendelkezésre. Ez szintén egyértelműen kiderül az SZFE-hivatalvezető november 4-én kelt levelére érkezett november 9-i MAB-válaszból. Vagyis a július 31-én küldött szerződéstervezet aláírására október 30-ig – azaz lemondásom után 60, távozásom után 30 napig – lett volna módja az új vezetésnek, amennyiben az átadás-átvételi dokumentum megfelelő pontját értelmezték volna. Még mielőtt a blokádra hivatkoznának: az egyetemi dokumentumok a blokád alatt is folyamatosan hozzáférhetők voltak számukra. A november 9-én kelt MAB-levél egyébként 2021. március 31-ig adott új határidőt az aláírásra, míg a korábban kijelölt július 31-ét tartotta meg az önértékelés határidejének. Ez tehát – az új vezetők nyilatkozataival ellentétben – igazán nem mondható szűkösnek. Amennyiben időben munkához látnak, illetve láttak volna.  

Újabb zárójel: az Egyetem teljes »modellváltására« mindössze hét hetet biztosított a Parlament által percek alatt elfogadott július 4-i törvény. Ezt érdemes összevetni a jelenlegi vezetők által sérelmezett időszűkével.

Mindez már csak azért sem lephette meg az SZFA-vezetőket, mert mindezek a dokumentumok a birtokukban voltak, hisz ők maguk szolgáltatták ki a (majdnem) teljes dokumentumanyagot és levelezést a Mandinernek. Ahogyan az általuk nemes egyszerűséggel sajtpapírnak nevezett jegyzőkönyvet is. (Ha az idézett listák, levelek és jegyzőkönyvek mégsem a vezetőség szándékából és egyetértésével jutottak a lap birtokába, úgy nyilván dolguk lesz eljárást indítani a Mandiner ellen.) Feltehető ugyanakkor a kérdés: mit tett az új vezetés az Egyetem akkreditációjáért 2020 október 1. és 2021. április 7. között? Vagy legalábbis november 9. (az említett MAB levél) és április 7. között? Ha pedig aláírták a szerződést és befizették a díjat vajon mi a probléma? Mire való a sajtóhadjárat? És akkor beszéljünk az inkriminált »sajtpapírról«.

Az egyetem hivatalos honlapján máig megtalálható a korábban hatályos Foglalkoztatási Követelményrendszer. Ez a 2009-es szenátusi határozattal elfogadott és a Szenátus 2011. október 6-ai ülésén módosított Foglalkoztatási Követelményrendszer volt hatályban 2020 szeptemberében. Ennek 16. sz. melléklete tartalmazza a »JEGYZŐKÖNYV magasabb vezetői és vezetői megbízásokkal összefüggő hatásköri feladatok átadásáról-átvételéről« megjelölésű dokumentumot. Ha akarok sem tehettem volna másképp, mint hogy ezt a nyomtatványt töltöm ki. Az ily módon szabályos jegyzőkönyv csupán azért íródott kézzel, mert a Foglalkoztatási Követelményrendszer melléklete elektronikus – letölthető, szerkeszthető – változatban nem volt elérhető. (A Mandiner újságírója által kifogásolt gyűrődésekről sajnos nem tudok bővebb információt nyújtani.)

A jegyzőkönyv kitöltésével egyidőben hivatalosan is felkértem az Oktatásszervezési Osztály vezetőjét, a rendszergazdát, a főmérnököt, az Igazgatási és Szolgáltatási Hivatal vezetőjét, valamint a Gazdasági Szolgáltatások Osztálya vezetőjét, hogy az átadás-átvételben működjenek közre, jelentsenek ki minden hivatalos nyilvántartásból, és jelezzék időben, hogy milyen 2020. szeptember 30-ig elvégzendő további teendők merülhetnek fel a sikeres átadás-átvétel érdekében.

Távozásom előtt tehát ezen a »sajtpapíron« (valójában: a szabályozásnak megfelelő űrlapon) minden lényeges teendőt és ügyet felsoroltam. Itt, valamint a Novák Emilnek címzett levélben jeleztem, hogy minden dokumentum rendelkezésre áll a titkárságon – ahogy ez egyébként egyértelműen kiderül még a Mandiner átlátszóan manipulatív cikkéből is.Mondhatjátok, barátaim, kedves kollégák, hallgatók, támogatók, hogy mindezt fölöslegesen írtam le ilyen részletesen, hisz minden világos, mint a nap. Nézzétek el nekem, de mert látható, hogy a hamis hírek tovább és tovább terjednek, félő, hogy a ténynek látszó csúsztatások elbizonytalanítják azt, aki nem jut pontos információhoz. Bízom benne, hogy sikerül elejét vennem a további oktalan vádaskodásnak.”