„Április utolsó harmadában vagyunk, lassan itt az ideje, hogy a választók megismerjék az ellenzéki miniszterelnök-jelöltek névsorát. Megy a találgatás, hiszen a Magyar Szocialista Párt és a Demokratikus Koalíció még nem fedte fel az előválasztási versenybe beszálló aspiráns nevét. A DK korábban jelezte: ha önállóan jelöltet állít, az kizárólag Dobrev Klára lehet. Érdemes tehát már most mérlegelni: alkalmas jelölt-e a párt uniós képviselője, az Európai Parlament alelnöke?
Sokak számára csak 2019-ben vált ismertté a neve, hiszen az EP-választásokon – a DK listavezetőjeként – robbant be a köztudatba. Intenzív és eredményes kampányával elérte, hogy pártja négy mandátumhoz jusson a kontinentális parlamentben. Én viszont húsz éves távlatra is vissza tudok tekinteni, hiszen az akkor alig harminc éves fiatal hölgy már főosztályvezető-helyettesként a Pénzügyminisztériumban dolgozott, majd »átigazolt« a Miniszterelnöki Hivatalba, ahol 2002-2004 között a Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Támogatások Hivatalának elnökhelyettese lett. Néhányszor láthattam/hallhattam az akkor még működő Országos Érdekegyeztető Tanács plenáris fórumán, ahol kizárólag szakmai kérdésekben nyilvánult meg. 2004 után »eltűnt« a szemünk elől, hiszen férje miniszterelnökké választását követően, azonnal lemondott pozíciójáról. A közgazdasági és jogi végzettséggel rendelkező, valamint több idegen nyelven beszélő hölgy tehát rendelkezik államigazgatási gyakorlattal, és már uniós csatlakozásunk előtt foglalkozott a közösségi források elosztásának elméletével és gyakorlatával. A félbehagyott közszolgálati pályát követően, elsősorban a család tulajdonában lévő vállalkozást irányította, amelynek 2009-től vezérigazgatója.
Dobrev Klára tehát szerzett ismereteket a központi államigazgatás területén, de az üzleti szektor légkörét is jól ismeri. Ellenpontként jelzem, hogy hazánk három legmagasabb közjogi méltósága közül egyik férfiú sem dolgozott egyetlen percet sem kormányhivatalban, de a vállalati szféra levegőjét sem szívták.”