Annyit tudok, fura úgy elsétálni egykori lakása előtt, hogy az épületen emléktábla hirdeti, itt élt. Vagy meglátni közvetlenül mellette a törzshelyét, és tudni, egykor pontosan amott ült, és beszélgetett és anekdotázott és nevetett. Felnézni egy távolabb álló bérházra és tudni, ott főzött, vendégeket látott, éjszakába nyúlóan világot megváltott, művészeket, barátokat, valódi nagyságokat jól tartott. Vagy akár csak ráérősen, gyerekként anno figyelni, rácsodálkozva, ahogy egy pohár bor mellett mesél az életről, színházról, filmről, történelemről, családról. És persze politikáról is, természetesen.”