„Oroszlán volt az is, akit az SZFE-ről a politikai véleménye miatt rúgtak ki, ám ezért nemhogy blokád, de még úgy igazán tiltakozásocska sem volt. 40 év és megannyi generáció felnevelése után egy titkárnő hívása várta. Holnap reggel 8-ra már nem kell bejönnie, csak ennyit mondtak neki. Micsoda véletlen, hogy mindez nem sokkal azután történt, hogy a kettős állampolgárságról szóló népszavazás előtt ott volt egy Fidesz-nagygyűlésen.
Oroszlán, rossz oldalra álltál! Ezt is mondták neki. Hát hova állt volna, újfent kérdezem? Ő jobboldalra született, meglehetősen távol a komcsiktól és mindentől, amit a komcsik szimbolizáltak. Mégis hova állt volna? Azt tudjuk, hogy ebből nem volt botrány. Jobboldali embert a véleménye miatt meghurcolni szinte progresszív kötelesség. De már ez sem igazán számít.
Annyit tudok, fura úgy elsétálni egykori lakása előtt, hogy az épületen emléktábla hirdeti, itt élt. Vagy meglátni közvetlenül mellette a törzshelyét, és tudni, egykor pontosan amott ült, és beszélgetett és anekdotázott és nevetett. Felnézni egy távolabb álló bérházra és tudni, ott főzött, vendégeket látott, éjszakába nyúlóan világot megváltott, művészeket, barátokat, valódi nagyságokat jól tartott. Vagy akár csak ráérősen, gyerekként anno figyelni, rácsodálkozva, ahogy egy pohár bor mellett mesél az életről, színházról, filmről, történelemről, családról. És persze politikáról is, természetesen.”