„Ha az ember bármiről véleményt mond, abban benne van a teljes lénye: az előítéletei, az új ismeretek, annak a figyelembevétele, amit az ügyben ténynek hisz. Benne van a világnézete, az egyénisége, a tapasztalatai, tapasztalatlansága. Minden benne van. Következésképpen egy sereg tényezőtől függ a véleménye.
Bármi is befolyásolja azonban, pusztán csak vélemény, hiszen mindannyian másképp gondolkodunk, másképp fogalmazunk. Vagyis minden meglátás – szükségszerűen – szubjektív, a tárgyilagos és az elvakult is. Objektív véleményről, tájékoztatásról rendszerint azok beszélnek, akik el akarják rejteni a valódi nézetüket. Esetleg nincs nekik. Lényegtelen. A lényeg az, hogy objektív ítéletalkotás tehát nem létezik.
Ami mozdulatlan, az lehet csak objektív. Ami mozgásban van, mert kölcsönhatásokból épül fel, viszonylagos, egyéni. A teremtő erő, mely láthatatlan, de öröktől jelen van, volt és lesz, túl a tér-idő dimenzión, objektív. A teremtés gyümölcsei, a természeti és társadalmi környezet, valamint az emberen belül létező, szándékokból, akaratból, érzésekből összesodródó szellemi portéka szükségszerűen egyedi, szubjektív. Akik a tökéletességet, a mozdulatlanságot és a kifürkészhetetlent összekeverik a maguk halandó vágyaival, bűnt követnek el. Erről szól Bábel tornyának allegóriája, a bűnbeesés története. Az ember kisöpri életét, hogy csak maga maradhasson, Istennek képzeli magát, és azt mondja, létezik objektív igazság, amelyet ő átlát, igazgat, képvisel.”