„Magyarország kiszervezése a járványhelyzet alatt zavartalanul folytatódik. Decemberben arra igyekeztem ráirányítani a figyelmet, hogy Orbán Viktor miniszterelnök 2002-es bukásának okát – nem indokolatlanul – abban látta, hogy Magyarországon a széttagolt közigazgatásban is továbbélő megalvadt struktúrák lehetetlenné tették a politikai kormányzást.
Márpedig nehéz azzal vitába szállni, hogy politikai kormányzás nélkül nincsen demokratikus legitimáció, legfeljebb virágzó lobbitevékenység. Más kérdés, hogy Orbán Viktor a politikai kormányzás során érvényesülő politikai akaratot a személyes akaratával azonosítja. Arról írtam, hogy miközben a 2011-es alkotmányozás alkalmával akár azt is gondolhattuk volna, hogy éppen az 1998 és 2002 közötti tapasztalatokból kiindulva Orbán majd szépen visszacsatolja a kormányzathoz a korábban leszakított hatalmi szektorokat, ám számára 2002 legfontosabb konklúziója az volt: saját mélyállamot kell építeni a külföldi hálózatokkal összefonódott posztkommunista mélyállam ellenében.