Orbán Viktor a demokratikus kormányzattól elrabolt struktúrákat egyszemélyi irányítás alá helyezi.
„Magyarország kiszervezése a járványhelyzet alatt zavartalanul folytatódik. Decemberben arra igyekeztem ráirányítani a figyelmet, hogy Orbán Viktor miniszterelnök 2002-es bukásának okát – nem indokolatlanul – abban látta, hogy Magyarországon a széttagolt közigazgatásban is továbbélő megalvadt struktúrák lehetetlenné tették a politikai kormányzást.
Márpedig nehéz azzal vitába szállni, hogy politikai kormányzás nélkül nincsen demokratikus legitimáció, legfeljebb virágzó lobbitevékenység. Más kérdés, hogy Orbán Viktor a politikai kormányzás során érvényesülő politikai akaratot a személyes akaratával azonosítja. Arról írtam, hogy miközben a 2011-es alkotmányozás alkalmával akár azt is gondolhattuk volna, hogy éppen az 1998 és 2002 közötti tapasztalatokból kiindulva Orbán majd szépen visszacsatolja a kormányzathoz a korábban leszakított hatalmi szektorokat, ám számára 2002 legfontosabb konklúziója az volt: saját mélyállamot kell építeni a külföldi hálózatokkal összefonódott posztkommunista mélyállam ellenében.
A mutatvány egészen addig működik, amíg Orbán karizmatikus legitimációja és személyzeti politikája sértetlen, s amikor megszűnik a mandátum, éppen ő van megint kinevezési helyzetben. Ha ezekből a feltételekből bármelyik megrendül, a közigazgatási kiszervezés bumerángként csaphat vissza: egy későbbi Orbán-kormány, vagy egy Orbán utáni populista jobboldali kormány stabilitását is alááshatja. Az orbáni megoldás hosszabb távon éppen a politikai kormányzást lehetetlenítheti el, s ad absurdum az ország szuverenitását gyöngítheti. Beteljesedhet Körösényi András 2015-ös jövendölése: a magyar demokrácia a szélsőséges hatalomkoncentráció és a szélsőséges hatalommegosztás között ingadozhat. A brutális méreteket öltő kiszervezési jogalkotás addig is fokozza a tehetetlenségből fakadó érthető indulatot a másik oldalon, amely egy kétharmad nélküli győzelem esetén immáron a »jogrendszer ideiglenes megszakításával« fenyeget. Ebből persze nem kormányváltás, hanem törés lesz és nem csak 2022-ben, hanem 2026-ban is.
A jogállam helyreállítása ugyanis nem »felcsúti perekkel«, hanem a népi felhatalmazást nélkülöző, a gazdag hatalmasok érdekeit szolgáló önálló szabályozó szervek eltörlésével kezdődik.”
Erős újévi politikai rajt a Mestertervben: Kereki Gergő műsorában Mráz Ágoston Sámuel és G. Fodor Gábor elemzi Magyar Péter újévi beszédét, Bajnai Gordon színre lépését, az Orbán–Magyar nemzetközi sajtócsatát, a közelgő választás forgatókönyveit, a világrendszerváltás jeleit és az év eleji gazdasági intézkedések politikai hatását.
„Ha Magyar hatalomra kerül, nem fogja megvétózni Ukrajna EU-csatlakozását. A fő magyar ellenzéki politikus túlságosan nagyra értékeli a jó kapcsolatokat Brüsszellel, ezért hatalomra kerülése után nem fog többé felesleges fejfájást okozni az Európai Uniónak” – állítják az ukránok.
A hozzászólók szerint Roger Köppel tevékenysége kiemelkedő, mivel már Svájcban is meggondolja az ember, hogy mit beszél a nyilvánosság előtt.
A Maxima című műsorban adott megszólalásában Benjamin Netanjahu egyértelművé tette: a nemzeti határok védelme nem politikai ízlés kérdése, hanem a túlélés alapfeltétele. Szerinte ha egy állam nem képes ellenőrizni, ki lép be a területére, akkor idővel magát az országot is elveszíti.
Az emberek elsöprő többsége Orbánt akarja és nem Pojácát. Fenyegetőzni persze ettől még lehet. Horváth K. József írása.
Roger Köppel, a svájci Weltwoche főszerkesztője szerint miközben a világban ismét kialakul a nagyhatalmi befolyási övezetek politikája, addig az EU „egy fantáziavilágban él”.
Roger Köppel, a svájci Weltwoche főszerkesztője több fontos pontban is egyetért Orbán Viktorral, lenyűgözte a kormányfő sajtótájékoztatója, de az alpesi ország „horrorszilveszteréről” is elmondta a véleményét.
Az Európai Bizottság elnöke bízik a legjobbakban.
A bizonyítás veszélyeztetése és az ismételt bűnelkövetés lehetősége miatt döntöttek a hosszabbítás mellett.
