„»Mit nézel, geci? Gyere ki, játsszuk le egy az egybe'!« Mindannyian ismerjük a figurát. Kocsmából, meccsről, diszkóból, utcáról. Az a fajta, aki az éjszakai négyes-hatoson nagyobb társasággal passzolja kézről kézre az édes Törleyt, beszólogat, kóstolgat. Vöröslő szemmel zabálja a hagymás-csípős-csöpögős giroszát, egyedül hazafelé tartó lányokkal próbál tolakodóan ismerkedni.
Nagyon fontos, hogy a haja mindig frissen nyírt, és minél rövidebb legyen: az se zavarja, ha kicsit gagyin van megcsinálva (egymásnak vágják, vagy saját maguknak) – a lényeg, hogy mindig kilátsszon a fejbőre.
Az ilyen kis jakabpéterek a szolis, szedett szemöldökű, vastag láncos, fülbevalós (karikába kereszt), ellenszenves kültelki agresszív köcsögök – legyen rajtuk korszaktól vagy stílustól függően háromcsíkos Adidas dzsoggingfelső, kapucnis Lonsdale vagy aranyflitteres D&G-póló pufimellénnyel, agyonkoptatott-tépett, tapadós, hímzett mintás farmer, minél nagyobb csatos öv (bónusz: LED-es villogó logóval). A 90-es években mindig tudott valakit, aki tud szerezni kamionos árut (Replay-farmer és Chevignon-parfüm), de akkor is csak vetített.
Na, jól megmondta, jól megmondta mindenkinek (főleg az Orbánnak), csináld csak fiam a csikágót, kiváló miniszterelnök leszel, a szüleid is büszkék lehetnek rád!
A műsor amúgy kétségtelenül hatásos: nehogy azt higgyük, hogy például a finnyás szabad demokratákat elriasztja ez az ember, épp ellenkezőleg: nem reprezentatív ismeretségi körömben még a legbelvárosibb, ex-SZDSZ-es réteg is nyilvánosan imádja, lájkolja ezeket az előadásokat”.
Nyitókép: MTI/Kovács Attila