Fegyőri öntetszelgés a járvány mélyén

Fekete-Győr András közös oltáspárti videót készített volna Orbán Viktorral, majd miután nem jött össze neki, dúltan kiplakátolta a Facebook-oldalára, hogy a miniszterelnököt nem érdekli a magyar emberek sorsa, sőt mi több, az oltásellenessége is határtalan.

a lehető legképtelenebb dolgot állítja, aztán bízik benne csuriba tett ujjal, hogy senki se veszi észre – hogy majd a képtelenség roppant méretei összezavarják az érzékeket.

Azt most hagyjuk is, hogy valószínűleg én sem videózgatnék buflák vöröskereszt előtt azzal a figurával, aki pár napja még le akarta rúgni a vesémet, és aki lényegében azóta se csinál semmi mást, mint hogy ezt rezzenéstelen arccal letagadja. Ki tudja ugyanis, mi jár egy ilyen ember fejében, amikor éppen békülni akar; talán csak erőt gyűjt az újabb kiadós lendítéshez.

Itt állunk a járvány sötétlő közepén, lassan a jó édes anyám is szolgálatba helyezi magát, ők meg képtelenek elengedni a barokk piperetükröt, egész egyszerűen nem bírják elviselni, hogy átmenetileg kissé kevésbé látszódjanak.

Értelemszerűen a kormány az egyetlen politikai formáció Magyarországon, amely a járványkezelés esetleges kudarcáért direkte felelősségre vonható lenne. Az ellenzék bőven be tud zavarni, de végső soron nem az ő vállát nyomja a konkrét döntések terhe – úgy tűnhet el a kommunikációs csatornák bűzös labirintusában, ahogyan kedve tartja, tekergetheti a „félresikerült" megjegyzéseken a hangerőgombot, követelhet zárást és nyitást szimultán, 

Beszélhetnek az ellenzék oldalán bármit – és sajnos beszélnek is tiszta erőből. Jóllehet tudniuk kell, hogy ha létezik szituáció, amiben a kormány tekintélye szó szerint életeket menthet, akkor épp a mostani az. Esetleg nem kéne aláásniuk ezt a tekintélyt minden kezük ügyébe kerülő tárggyal, „keleti kotyvaléknak" nevezni a hazánkba leghamarabb elérkező vakcinát és szüntelenül gyilkosozni azt, aki beszerezte – ha igazán és mélyen a javunkat akarják.

Pár perc szünetet jelentene ez az egész történelmi léptékben mérve, nem többet, ennyi időre kellene csupán gátat szabni az émelyítő kommunikációs akrobatikának, ennyi időre kellene csöndben maradni jellegtelen munkaruhában, háttéregyeztetve-malterozva, mint a nagyok.

Pedig nem is tűnik olyan lehetetlen feladatnak.