„Elképzelt riportunkat a telex.hu elképesztően XXI. századi és MENŐ mélyinterjúja ihlette – Korányi Dávid: Ha egy jövőre megalakuló ellenzéki kormányban megtalálna egy feladat, nem ugranék el előle.
– Köszönjük, hogy befáradt a szerkesztőségbe – kezdjük a legfontosabbal: ugyebár mostanra az egész világ tisztában van azzal, hogy az Ön a világhírű maneken, Polacsek Anikó párja – na de a kedves nevét is elárulná-e nekünk esetleg?
– Nem.
– Hogyan szólíthatjuk akkor?
– Egyszerűen csak City Development Project Manager Úrnak, vagy esetleg a Világhírű Polacsek Anikónénak, ha úgy jobban tetszik – úgyis így ismer már mindenki, minek erőltessük a többit.
– Köszönjük szépen a felajánlást, élünk vele. Ön legendásan unalmas, szürke, ismeretlen személyiség, akit senki se látott sehol, akit senki se ismer, aki sehol se volt ott. Az hogyan lehet, hogy Ön mégis ilyen kulcspozícióba kerülhetett a városvezetésben?
– Namost első és legfontosabb, hogy kiváló káder vagyok, és simulékony, beolvadó jellememből fakadóan pontosan az ilyen emberek kellenek leginkább a háttérbe. Azzal, hogy sehol se voltam ott, azzal azért erősen vitatkoznék, mert pl. 2009-ben én voltam az a szürke megbízott alállamtitkár-helyettes, aki komoly eredményeket ért el egy straßburgi plenáris ülés utáni pókerpartin. Szóval voltak már sikereim, még az Index is megírta.
– Ne haragudjon a tolakodó kérdésért, és távol álljon tőlünk, hogy elbulvárosodnánk, de egy ilyen huszadrangú valaki, mint Maga, hogy tud mégis elcsábítani egy világhírű manekent? Lehetett ebben szerepe annak, hogy Ön pimaszul és szemtelenül jóképű?”