Elég ebből, elég volt

Tavaly tavasz óta, Magyar Péter indulása óta most először van bennem lángoló indulat egy „óellenzéki” ellen.

Az óvatosság persze indokolt, de ahhoz nem kell félni. Interjú.
„Pár hónappal ezelőtt a feleségével együtt átestek a koronavíruson. A veszélyeztetett korosztályhoz tartoznak, hogy érzik most magukat?
Remekül! Ágnesnek semmilyen tünete nem volt. Nekem volt egy nehéz húsz percem, amikor éreztem, hogy átmegy rajtam a betegség. Ez a mi tapasztalatunk, de tudjuk, hogy szerencsések vagyunk, mert mások sokkal nehezebben vészelik át ezt a betegséget.
Nem féltek attól, hogy súlyosabbá válik az állapotuk, esetleg lélegeztetőgépre kerülnek?
Nem. Egyébként is úgy gondolom, hogy a félelem százszor kártékonyabb, mint maga a vírus. Úgy is mondhatnám: inkább legyek beteg, mint hogy félelemben éljek. A félelem ugyanis olyan sokféle pszichoszomatikus folyamatokat indít el a testben, ami mindennél rosszabb. Az óvatosság persze indokolt, de ahhoz nem kell félni.
Félt egyáltalán valaha is bármitől az életében?
Utoljára gyerekkoromban, a II. világháborúban. Egy bunkerben húztuk meg magunkat az édesanyámmal, aki soha nem ismerte a félelmet. Ő olyan nyugalmat és melegséget adott nekem, mint egy kályha, így még az sem érdekelt, hogy mindeközben porrá bombázták a szép kis zuglói házunkat. Mindenünk odaveszett, miközben mi egy földbevájt gödörben bujkáltunk. Soha többé nem találtam meg a kedvenc plüss zsiráfomat.
Sokan hasonlítják a háborús éveket a mostani világjárványhoz. Mit gondol erről úgy, hogy mindkettőt átélte?
A háborúban láttam, hogy ki akar megölni, most viszont a gyilkos láthatatlan. Akkor az utcán hevertek a halottak, most a kórházakban. A Covid rejtőzködő, alattomos veszedelem, kiszámíthatatlanul vezethet halálhoz. Sötétségben nem félelem van, hanem sorspánik.
Hogy viseli a járványügyi korlátozásokat?
A bezártság mindannyiunk számára természetellenes állapot. Ráadásul, ha ki is megyünk az utcára, nem a saját arcunkat viseljük, hanem egy maszkot. Hiányzik a szabadság, hogy úgy járjak-keljek, ahogy csak akarok. Amikor koronavírustesztet készítettek nekem, már annak is megörültem, hogy végre elegánsan felöltözhetek. Bevallom, hogy odafelé az úton el is játszottam a gondolattal, hogy buliba megyek a lányommal. Ő vitt. De amikor letekerte az autó ablakát, megdöbbenve láttam, hogy a tesztelő marslakójelmezben van.
Milyen hatással volt a karantén a házasságára?
Különös lehetőséget kaptunk, hogy visszatekintsünk az elmúlt több mint ötven évre. Sőt, még a gyermekkorunkra is. Barátaink, ismerőseink életére. Rengeteget beszélgetünk! Olyan dolgokat tudtunk meg önmagunkról, egymásról és a világról, amelyeket nem ismertünk eddig… Más az emlékezés, és más a lélek ismeretlen mélységeiből felbukkanó, általunk is ismeretlen sorsok felfedezése.
Hamarosan itt a húsvét. Mit jelent önnek ez az ünnep, hogyan éli meg?
Számomra ez az ünnep az újjászületést jelenti. A krisztusi mondás szerint a magnak előbb el kell halnia, megrohadnia, hogy később gyümölcsöt teremjen. Ezt minden tavasszal átéljük. Ilyenkor a téli halott természettel együtt egy kicsit mi magunk is meghalunk. És aztán újjászületünk. Még inkább így van ez idén, amikor abban reménykedünk, hogy vége lesz a járványnak, és visszajön, ami volt. Soha! A régi nem jön vissza. Nem jöhet! Új élet születik.”