Éjjel-nappal Brüsszel: momentumos bikaborjak elirigyelt élete

„A Momentum vezetői nem gyűlölik a magyar nemzeti közösség szellemiségét, hanem közönyösek és lenézik azt. Ami bizonyos helyzetekben, a generációkon átívelő mintákat tekintve sokszor még rosszabb. Persze dőreség lenne azt állítani, hogy ez egy generációs probléma. A nemzettel szembeni közöny egy generációt érintő kulturális probléma, ami nem általános, de mély és súlyos.

A momentumos politikus prototípusa

A momentumos politikus külsőleg könnyen felismerhető. Vezető prototípusa csillogó, amerikanizálódó kulturális mázzal nyakon öntve. Mosolygó, jólfésült, belevaló. Belvárosi küllem és viselkedés. Lazaság, jógázás és kocogás a Margit-szigeten. Drága ruhák, kifogástalan angolkiejtés. (Pontosan: szépen és választékosan beszél angolul a nagy semmiről.)

Mintha egy valóságshowt néznénk: a momentumos fiúk és lányok mesterkélt szerepet játszanak mesterkélt környezetben. Az Éjjel-nappal Budapest letisztult, káromkodás és tetkók nélküli változata. Öntudatos lányok és menő srácok: Éjjel-nappal Brüsszel.

És ott van a »jól informáltság« látszata. (Ami generációs probléma ugyan, de jól bizonyítja annak igazságát, hogy a »műveltség« általános értelmezését felváltotta a »jól informáltság« jellemvonása.) Indokolatlan helyzetekben idegen szavak használata, sokszor a magyar nyelvnek megfelelő ragozással, keverve a szlenggel. Leplezetlen önhittség, a kiválasztottság érzékeltetése. Minden hagyomány megvetése, a tapasztalat lesajnálása, a történelmi hősök kigúnyolása. Röhögés, csúfolódás, jópofaság – ez a momentumos politikus alapprototípusa.

Ám mostanra megjelent a 2.0 változat, amely ugyan külső és belső jellemvonásokban nem különbözik, ám véresszájjal fenyegetőzik. Már az első változat sem volt túlzottan szimpatikus, de a második, a fenyegető válfaja kifejezetten bicskanyitogatóra sikerült.

Elirigyelt lét

A gond mindezzel az, hogy a fiatalok százezrei irigylik el ezt az egyébként kamulétet. Irigylik a csillogást, a drágaruhát, a trendiséget, a külföldi utakat. Azért szimpatikus számukra, mert ők is olyanok akarnak lenni. Pedig ez, ahogy a legtöbb tízéves lánynak a Barbie baba külső, elérhetetlen vágyálom csupán. Már csak azért is, mert a momentumos létezés ideája úgy kamu, ahogy van. Belülről pedig olyan sötét, mint a feketelyuk… ami szintén gravitál. Akit pedig benyel, az végleg elveszik.”