Mindenhova beteszik mocskos mancsukat

„A hetvenes években szombat esténként hatalmas bulik voltak a Színművészeti Főiskola Vas utcai épületében. Láttam sok izgalmas előadást az Ódry Színpadon és sok éven át tanítottam ott. Aztán az utóbbi hónapokban azért jártam oda, hogy élelmiszert, takarót vigyek a barikádokon hősiesen küzdő diákoknak. Ma már ha tehetem, elkerülöm a Vas utcát, mert ha arra megyek, megkeseredik  a szájam íze. Számos nagyszerű élményem fűződik, az egyébként elviselhetetlenül ronda Nemzeti Színház épületéhez. De 2013 óta eszembe sem jut, hogy lenne ott bármi keresnivalóm, ahogy kerülöm a Vértanúk terét és a Kossuth teret is.

És egyre inkább szaporodnak a városban a helyek, helyszínek, amelyek számomra a No Go zónához tartoznak. Éppen úgy ahogy a hatalom egyre mélyebben nyomul be a magánszféránkba, az életmódunkba, a közös tereinkbe és az emlékezetünkbe is. Nemcsak a történelmet írják át a »mostantól minden másképp volt« jeligére, hanem a személyes múltunkat is megpróbálják átértelmezni, kisajátítani. Mindenhova beteszik mocskos mancsukat, folyamatos a térfoglalás, a másként gondolkodók kiszorítása.

Sokszor már nem is a hódítás, hanem a puszta gonoszság motiválja ezt. Hogy minden nap érezzük egyre rosszabbul magunkat ebben az országban. Mert ők annál jobban érzik magukat. A Klubrádió ellehetetlenítése nem azért történt, mert abban bíznak, hogy így közönségének egy része Fidesz-szavazó lesz, hanem azért, hogy csattogtathassák az ostort. Hogy minden nap emlékeztessenek rá, hogy ebben az országban ők mondják meg, hogyan kell élni. Hogy mi a család, ki az apa és az anya, mit hallgassunk, merre járjunk, hogyan érezhetjük jól magunkat. És nem hagynak békén! Ha nem úgy élsz, ahogyan ők diktálják, nem azt és nem úgy szereted, ahogyan ők elvárják, akkor hazaáruló vagy. Idegen, ellenség.

A Kádár-rendszer a nyolcvanas években azért volt élhető a többség számára, mert békén hagyták az embereket. Nem akarták meggyőzni őket, nem folyt ideológiai hadviselés, a hatalom nem gerjesztett konfliktusokat. A kimúló félben lévő hatalmi dinoszaurusz sem akart mást, mint nyugalmat és békességet. És ezért cserébe egy kicsit mindig eresztett az istráng szorításán.  ”