Észre sem vettük, hogy a kriptovaluták a perifériáról a hatalom kellős közepébe kerültek.
A szerző az MCC Irodalmi Műhelyének vezetője
A kripto most nyert!
Ezt nem sokan vették észre. Az amerikai választások, a Brexit, a covic és a korlátozások, oltások miatti feszültségek közepette észre sem vettük, hogy
A múlt héten Michael Saylor, a MicroStrategy vezérigazgatója virtuális bitcoin-konferenciát tartott. Nincs ebben semmi szokatlan. A 2011-es New York-ban tartott első konferencia óta számos konferenciát szervezetek már a bitcoinról (az első és a legerősebb kriptopénzről). Saylor konferenciájának jellege azonban már merőben szokatlan volt. A résztvevők vállalatok voltak. Öltönyösök. Üzlet szónokol az üzletnek.
2020-ig a bitcoin- és más kriptokonferenciák tipikus látogatói libertariánusok, anarchisták, szélhámosok, start-uposok, magának való különcök, kód-mániások, deviáns kormányok által vezetett országok állampolgárai és egyéb csodabogarak voltak. Egy szóval, főleg kívülállók, akiknek a jólöltözöttség egyet jelent egy tiszta pólóval.
2010-ben László Hanyecz hajtotta végre az első bitcoin tranzakciót, amikor 10000 bitcoint fizetett egy kis pizzáért. E cikk írásakor, 2021 februárjában, a bitcoin árfolyama csúcsokat döntöget, egy bitcoin 42000 dollárt ér.
felfuvalkodott bankárok, miniszterek, újságírók, közgazdászok, vagy éppen a Nobel-díjas Paul Krugman élcelődtek rajta.
A bitcoint egy Ponzi-sémának vették. Egy múló hóbortnak. Egy buboréknak. A kábítószer-kereskedők és a bérgyilkosok fizetségének. Az öltönyösök szívesen emlegették a tulipánmániát, így fitogtatva műveltségüket, miközben a szivarjukkal fitymálóan bitcoinra hamuztak.
Nos, hirtelen a „tulipánok” érdekessé váltak. 2020 decemberében az Egyesült Államok egyik legrégebbi biztosítótársasága, a Massachusetts Mutual Life Insurance százmillió dollárt tett bitcoinba. Ezt érdemes megismételni. Egy biztosítótársaság, azaz a legmerevebb, legföldhözragadtabb, legunalmasabb alakok vettek bitcoint.
Ironikus, hogy a deviáns kormányok (Venezuela, Irán) is beszállnak a bitcoinba, miközben saját állampolgáraik is mentőövként kapaszkodnak bele.
1776-ban Adam Smith a kormányok „mohóságát és igazságtalanságát” okolta a pénz értékének lerontása miatt, amit a polgárok szenvedtek meg.
1976-ban Friedrich Hayek Londonban egy mérföldkőnek számító előadást tartott, melyben a „pénz denacionalizálását” látta szükségesnek. Nem szó szerint, hanem inkább a kormányzati beavatkozás lehetőségének kizárása mellett érvelt, bár fogalma sem volt, hogyan lehet ezt megvalósítani.
Miközben Hayek a pénzről filozofált, a közelben a Sex Pistols az egész zeneipart felforgatta.
A bitcoin semmi eddigihez nem hasonlítható. Korábban voltak bankok vagy vállalatok által kibocsátott „magán” pénzek, de a bitcoin még Hayek elképzeléseit is felülmúlja.
A bitcoin mögött nincs nemzet, nincs kormány, nincs dór oszlopos, márvánnyal borított székháza. A Bitcoin-nak nincs vezérigazgatója (bár a régi kommunista pártokhoz hasonlóan van egy rejtőzködő Központi bizottsága, de erről majd máskor). Velejéig modern jelenség, ugyanakkor ma már általánosan elfogadott, akár az ősrégi eszközök, mint az arany, az ezüst vagy a jószág, csak éppen könnyebben mozgatható.
A bitcoin még csak a szárnyalás kezdetén van, év végére elérheti a 100 000 dollárt. De ha nem így lenne, ha ez már a csúcs, már akkor is minden megváltozott. A kérdést, hogy 2020 vagy 2021 jelenti-e a kriptokorszak kezdetét, amikor a kripto érdekesből meghatározó dologgá vált, majd a történészek fogják megválaszolni.
A blockchain technológia szempontjából a bitcoin most már inkább egy múzeumba való régiségnek számít. Elektronikus fizetőeszközként teljesen kudarcot vallott. Mégis, felhalmozási eszközként, digitális aranyként győzedelmeskedett. Egyes mérőszámok szerint jelenleg a világ ötödik legnagyobb „valutája”.
Ahogy a Sex Pistols több tucat új, szokatlan, jobban eladható produkció előtt nyitotta meg az utat, a bitcoinnak is van egy talán még nála is igéretesebb követője. A DeFi. DeFi: decentralised finance, avagy decentralizált pénzügy. Az összes elképzelhető pénzügyi szolgáltatást kínálja, blockchainben, „okosszerződésekben”. Ezt a kifejezést egyébként Nick Szabo jogász-informatikus-kriptográfus találta ki. 2020-ban a DeFi piacának értéke egymilliárd dollárról 20 milliárdra nőtt .
Hogy miért? Mert itt lehet pénzt keresni.
Ha szerencséd van? Kapnál rendesen, ha a kriptovilágban ennyit ajánlanál. A bitcoin és más kriptovaluták kamata 4% körül kezdődik, és sokkal, de sokkal magasabbra is emelkedhet.
Igaz, a DeFi nem rendelkezik a hagyományos bankokhoz hasonló biztosítékokkal. Voltak katasztrófák és csalások, de minden figyelemreméltó befektetés kockázattal jár: a jó öreg tőzsdén egy rossz döntésre a gatyád is rámehet.
A nagy amerikai kriptotőzsdék, mint a Coinbase, a Gemini és a Kraken, szinte ugyanolyan stabilak, mint a bankok. A Kraken már bankként működhet a kriptobarát Wyoming államban, nem beszélve arról, hogy a svájci über-bankároknak már közel egy évtizede „Kriptovölgyük” van Zugban.
A régi tézis-antitézis-szintézis minta működik. A kriptocégek épp olyan bankokká válnak, mint amelyek ellenében azokat eredetileg létrehozták, és a bankok is megnyílnak a kripto előtt. És amikor már a Paypal és a Visa is kriptot kínál ügyfeleinek, akkor itt a vége.
Ha valaki az egyik „régi” banknál, például a JP Morgan-nál vagy a Goldman Sachsnál, még csak akár négy évvel ezelőtt is előrelátó lett volna, és lett volna bátorsága jelentősebb mennyiségű kriptovalutát felhalmozni, akkor ma valóban ők uralhatnák a világot. Most már túl késő. Vesztettek. Nyilvánvalóan nem fognak eltűnni. Ahogy a mozi miatt nem tűntek el a színházak, és a televízió miatt a mozik, a bankok is tovább folytatják, csak meggyengülve.
És nem szabad elfelejteni, hogy
Az NFT-k (nem helyettesíthető tokenek) jelentik sok művészi törekvés frontvonalát. Beeple (az amerikai Banksy némi tudományos-fantasztikus csavarral és jobb megvilágítással) hatalmas összegekért adta el műveit blokkláncon, és az NBA is elkezdte gyűjthető kártyáinak egy részét NFT-ként értékesíteni.
A svájci választók elutasították a Svájci Néppárt kezdeményezését, de a Migrációkutató Intézet vezető elemzője szerint a szoros eredmény azt mutatja: a bevándorlás továbbra is az ország egyik legfontosabb politikai törésvonala.
Ezek voltak a Mandiner legolvasottabb cikkei a héten.
Érdemes megismerni, mit is csinálunk: ez segíthet megítélni, hogy az elvégzett munkánk fontos és hasznos része-e a magyar szellemi életnek vagy nem.
Évekkel ezelőtt teljesen átíratta a vele készült interjút, ami végül nem jelent meg. Most nyíltan fejezi ki, hogy meg akarja határozni a nálunk megjelenő tartalmakat.
Orbán Balázs fideszes képviselő és Magyar Péter miniszterelnök csörtéjéből teljesen más elemeket emelnek ki.
Még a kommunizmus idején sem merték a politikusok ilyen nyíltan megfogalmazni ez irányú ambícióikat.
„Sokszor kellett egyes nagytőkések viselkedése miatt tartaniuk a hátukat a havi fizetésből élő jobboldaliaknak, így a sajtó munkatársainak is”.
A politikus hangsúlyozta, hogy egyébként híve a hatalom korlátozásának, de azt is rögzítette, hogy nem csupán politikai hatalom van.
