Orbán Viktor: Karnyújtásnyira vagyunk a békétől
A miniszerelnök szerint eljött az idő, hogy mi magyarok újra meggyőzzük egymást.
Egy magyarországi autógyár alkalmazottja és Mészáros Lőrinc bizonyos érdekkérdésben egy oldalon áll. Interjú.
„Idézek a Kulturális hadviselésből: »Ahol száz évvel ezelőtt Gramsci elkezdte kimutatni a »tőkésosztály« és a proletariátus ellentétét, ott ma a globalista elit és a nemzeti közösségek állnak szemben egymással.« Ez az aktualizálás mintha kizárná a globális proletariátus, illetve a nemzeti tőkésosztály kategóriáit. Kizárhatók?
Nem. Tudom, hogy az ilyen beszélgetésekben egy idő után mindig előjön Mészáros Lőrinc neve, megszoktuk, politikai harcok zajlanak. Szerintem a »nemzeti tőkésosztály« fontos. Meg kell teremteni egy gazdasági kapcsolatait, morális, nyelvi és egyéb kulturális horizontjait itthon megtartó közeget, amelynek üzleti és egyéb kapcsolatrendszerei nem az országhatárokon kívül vannak. Legyenek egy országban olyan tőkés csoportok, akiknek a szíve nem Nyugatra, Keletre vagy más égtájak felé húz, hanem ide! A globális proletariátusról és a prekariátusról főleg a Fordulat folyóirat köreiben beszélnek, Kiss Viktor legújabb könyve szerint van egy »kívüliség«, amelyet a különböző globális és lokális »bentek« nem engednek be. Szerintem ez – a szerzőre egyébként jellemző – nagyon jó gondolat, ám úgy látom, van egy »lokális belül« és egy »globális kívül«, a fontos pedig az, hogy az előbbit védjük meg. Erre a nemzeti tőkésosztály ugyanúgy lehetőséget ad, mint a déli határzár.
Mészáros Lőrinc inkább a magyar proletariátussal áll egy oldalon, mintsem a globális hatalmi elittel?
Igen. Ha már hatalmi elitekről beszélünk, létezik egy nemzetközi, globális tőkeérdek, részben transzatlanti, részben német, vagy akár államok nélküli mozgatóerőkkel, amellyel szemben áll a magyar nemzeti érdek. Ez nemcsak tőke-, hanem politikai és kulturális érdek is. Egy magyarországi autógyár alkalmazottja és Mészáros Lőrinc ebben az érdekkérdésben egy oldalon áll. Ez nem osztálykérdés, hanem kulturális. A 2020-as években nem az osztályok állnak egymással szemben, hanem a helyek. Lokális helyek – országok, népek, régiók –, illetve a »nem-helyek«. Ez Marc Augé (másra használt) szava, most a globális, nemzetközi, kozmopolita csoport célkitűzését értem alatta, amely a migrációt is mozgatja. A migráció ugyanis ugyancsak globalizált nem-hely, a migránsoknak saját országuk újjáépítésében kellene részt venniük ahelyett, hogy Európába özönlenek, rettenetes kulturális és szociális problémákat generálva.”